„A bűnbak” – Elias Sharp könyve a transznemű emberek politikai démonizálásáról az Egyesült Államokban

2026. szeptember 15-én a Desert Light Press amerikai kiadó angol nyelven megjelentette a „Bűnbak: Miért tette Amerika a transz embereket gonosszá” (Scapegoat: Why America Made Trans People The Villain) című könyvet. Szerzője S. Elias W. Sharp amerikai író, publicista és közéleti személyiség. A kiadvány előszavát a transz emberek polgárjogi mozgalmának veteránja, Dr. Jamison Green (PhD) írta, az anyagok előkészítésében pedig Thomas Beatie író és aktivista is részt vett.

Elias Sharp kulturális kritikusként, valamint a hatalom, a társadalmi sebezhetőség és az identitás kérdéseinek kutatójaként dolgozik. Korábban publikálta a Dreams Are For The Dead című önéletrajzi könyvét, amely a kábítószerfüggőséggel küzdő emberek destigmatizálásával (a megbélyegzésük megszüntetésével) és a marginalizált csoportokkal szembeni előítéletek leküzdésével foglalkozik. Sharp az amerikai Közép-Nyugaton él és dolgozik, és aktívan együttműködik jogvédő központokkal és nyilvános archívumokkal, köztük a floridai Stonewall Nemzeti Múzeum, Archívum és Könyvtárral (Stonewall National Museum, Archives & Library). A könyv vendégszerzői szintén jelentős súllyal bírnak a queer mozgalom történetében: Jamison Green évtizedeken át vezette a Transzneműek Egészségéért Szakmai Világszövetséget (WPATH) és az FTM International szervezetet, míg Thomas Beatie a 2000-es évek végén vált széles körben ismertté a Labor of Love (A szerelem vajúdása) című könyv szerzőjeként, amely megváltoztatta a transz-maszkulinitásról (a transz férfiasságról), a reprodukcióról és a szülőségről alkotott társadalmi elképzeléseket.

A „Bűnbak” című könyv azt vizsgálja, hogyan kerültek a transznemű és nembináris emberek az Egyesült Államokban egy mesterségesen generált „kultúrharc” (culture war) középpontjába. Sharp azt állítja, hogy a nemi átmenet (tranzíció) és a törvényi tiltások körüli társadalmi vitáknak a konzervatív politikusok állításaival ellentétben nincs közvetlen közük az orvostudományhoz vagy a gyermekek biztonságának védelméhez. A szerző meggyőződése szerint az antitransz retorika (transzellenes retorika) összehangolt választási technológiaként és politikai gazdaságtani eszközként funkcionál, amelynek célja a konzervatív szavazótábor mozgósítása és a társadalom figyelmének elterelése a megoldatlan strukturális válságokról – az állami iskolák hanyatlásáról, a lakosság reáljövedelmének stagnálásáról, a minőségi egészségügyi ellátás elérhetetlenségéről és a vállalati lobbisták növekvő befolyásáról.

A kutatás központi eleme a morális pánik (moral panic) szociológiai jelenségének elemzése. Sharp részletesen rekonstruálja a morális pánik előállításának láncolatát: a félelmek megfogalmazásától az elemzőközpontokban (agytrösztökben), azok terjesztésén át a konzervatív médiaplatformokon keresztül, egészen az előítéletek „józan észként” való rögzüléséig a köztudatban. A szerző bemutatja, hogy a transznemű embereknek a közerkölcsöt fenyegető veszélyként való beállítása szervesen illeszkedik az amerikai politikai fóbiák történetébe. A 20. század második fele során a politikai kampányok többször is létrehoztak kollektív ellenségképeket: a feketék polgárjogi mozgalmának aktivistáival és a migránsokkal való riogatástól kezdve, az egyedülálló anyák „segélykirálynőként” (welfare queens) való megbélyegzésén át a Ronald Reagan-korszakban, egészen az 1970–1980-as évek melegellenes kezdeményezéseiig, amelyek célja az volt, hogy megtiltsák az LMBT-tanárok iskolai alkalmazását.

Sharp hangsúlyozza, hogy egy kollektív ellenség konstruálása nemcsak a transz-közösségnek okoz pusztító károkat, amely jogszabályi diszkriminációnak és az erőszak fellángolásának van kitéve, hanem a demokrácia alapintézményeinek is. A gyűlöletbeszéd normalizálása és egy sebezhető csoport polgári jogoktól való megfosztása aláássa a jogállamiság és a magánélet sérthetetlenségének elveit, veszélyes precedenst teremtve az állami beavatkozásra bármely kisebbség életébe.