„A gondoskodás szexualitása” – M. K. Thekkumkattil könyve az ápolásról, a kink kultúráról és a radikális beleegyezésről
Egy intenzív terápiás ápoló az orvosi erőszakot és a kink kultúra radikális beleegyezését vizsgálja.
- július 14-én a New York-i Városi Egyetemhez (CUNY) tartozó amerikai The Feminist Press kiadó angol nyelven megjelentette „A gondoskodás szexualitása: Az ápolásról, a kinkről és a kórházak nélküli jövőről” (The Sexuality of Care: On Nursing, Kink, and a Future Without Hospitals) című esszékötetet. A könyv szerzője M. K. Thekkumkattil, transznemű író és intenzív osztályos ápoló, az előszót pedig Sophie Lewis feminista kutató és teoretikus írta.
M. K. Thekkumkattil krónikus fogyatékossággal élő queer és transz szerző, akinek fikciós (szépirodalmi) és tényirodalmi szövegei korábban a Black Warrior Review, a smoke and mold folyóiratokban, valamint tematikus gyűjteményekben jelentek meg. Thekkumkattil éveken át dolgozott ápolóként az intenzív osztályon, többek között a COVID-19 világjárvány csúcsán. Az egészségügy frontvonalában végzett kimerítő érzelmi munka, a saját krónikus betegségeivel való küzdelem és a személyes kapcsolatok kiépítésére tett kísérletek együttesen vezették el a szerzőt a testiség újraértelmezéséhez, elősegítették a transz identitás tudatosodását, és az intézményi erőszak leküzdésének keresésére sarkallták. A könyv önéletrajzi beszámoló, szociológiai kritika és politikai kiáltvány szintéziseként épül fel.
A kötet központi tézise a kórházi ápolás és a kink-gyakorlatok váratlan párhuzamba állítására épül. A szerző részletesen megvizsgálja, hogyan kényszeríti a modern orvos-ipari komplexum az egészségügyi személyzetet rutinszerű erőszakra a betegekkel szemben: a nyugtalan betegek mechanikus rögzítésétől és a kényszerítő beavatkozásoktól kezdve testi autonómiájuk teljes elnyomásáig az irányító jellegű „életmentés” nevében. Thekkumkattil egykori páciensekhez intézett, őszinte levelek sorozatában („Kedves Peter”, „Kedves Julia”, „Kedves Alison”) tárja fel az egészségügyi dolgozók szakmai traumáját és bűntudatát. Szembeállítva a kényszerű klinikai gondoskodást a tudatos BDSM-gyakorlatokkal, a szerző megmutatja, hogy éppen a queer és kink kultúra teremtette meg azokat a hatékony mechanizmusokat a radikális beleegyezésre (radical consent), a határok megbeszélésére és a traumatikus élmények utáni gyengéd gondoskodásra (aftercare), amelyek a hierarchikus orvostudományból kategorikusan hiányoznak.
A könyv elemzi a szakma történelmi és szociokulturális kontextusát is. A szerző dekonstruálja azt a patriarchális mítoszt, miszerint az ápolói munka az anyai önfeláldozás természetes kiterjesztése, a „Kedves Fülöp-szigeteki ápolók, akik COVID-ban haltak meg” (Dear Filipina Nurses who died of COVID) című esszéjében pedig leleplezi a migráns munkaerő faji és gyarmati kizsákmányolását az amerikai egészségügyben. Záró fejezeteiben Thekkumkattil a kórház-abolicionizmus (hospital abolition, a kórházak felszámolása) és a fogyatékkal élők igazságosságáért (disability justice) küzdő mozgalom koncepcióihoz fordul. A kölcsönös segítségnyújtás queer etikájára támaszkodva a szerző azt javasolja, mondjunk le arról az illúzióról, hogy a büntető intézmények keretein belül lehetséges az igazi gyógyulás, és a társadalmi szolidaritás olyan alternatív formáinak felépítésére hív fel, ahol a gondoskodás a kórház falain kívül mindenki számára elérhetővé válik.
