A SinViolencia LGBT jogvédő hálózat 248 LMBT-személy meggyilkolását rögzítette Latin-Amerikában 2025-ben
- október 7-én, szerdán a „Red Sin Violencia LGBTIQ+” regionális jogvédő koalíció közzétette az LMBT-közösség képviselői ellen elkövetett halálos kimenetelű erőszakos esetekről szóló éves jelentését a latin-amerikai és karibi országokban 2025-re vonatkozóan. A megfigyelésbe bevont tíz államban a jogvédők legalább 248 ember halálát dokumentálták – ami átlagosan heti öt gyilkosságot jelent.
A SinViolencia LGBTIQ+ jogvédő hálózat jelentése szerint a legtöbb regisztrált gyilkosság Kolumbiában történt, ahol 96 ember vesztette életét (ez a teljes regionális adat 39%-a). A második helyen Mexikó áll 60 áldozattal (24%), a harmadik pedig Honduras, ahol 39 halottat vettek nyilvántartásba (16%). Guatemalában a jogvédők 30 halálesetet (12%), Ecuadorban 14-et (6%), Peruban 4-et, Bolíviában és a Dominikai Köztársaságban kettőt-kettőt, El Salvadorban pedig egyet számoltak össze. Nicaraguában nem rögzítettek megerősített esetet ebben az időszakban.
A bűncselekmények áldozatai elsősorban transznemű nők és ciszgender melegek voltak, akik együttesen az összes regisztrált eset 81%-át tették ki. A jogvédők 102 transznemű nő (41%) és 100 meleg férfi (40%) halálát rögzítették. Ezenkívül az áldozatok között 21 leszbikus, nyolc biszexuális férfi, hét transznemű férfi és tíz, más identitású személy is szerepel. Az áldozatok 61%-a a 21 és 40 év közötti korosztályhoz tartozott, a legkiszolgáltatottabbnak pedig a 31-35 évesek (52 személy) bizonyultak. Tíz áldozat kiskorú vagy 16 és 20 év közötti fiatal volt. Az elhunytak között 18 közéleti személyiség és LMBT-aktivista is van, akik közül öten korábban fenyegetésekről is beszámoltak.
A dokumentum rámutat a bűncselekmények körülményei és elkövetési módjai közötti különbségekre. Az esetek mintegy 73%-a városokban, 20%-a vidéken történt. Az esetek 43%-ában lőfegyver, 23%-ában pedig szúró-vágó fegyver volt a gyilkos eszköz. A transznemű nők elleni 57 támadás nyilvános helyeken és az utcán történt, többnyire lőfegyverrel (45 eset). Ugyanakkor a meleg férfiak halála jóval gyakrabban következett be magánlakásokban vagy házakban, a fő fegyverek pedig kések vagy más szúró-vágó eszközök voltak (36 eset). A jogvédők legalább 38 bűncselekményt (15%) a szervezett bűnözői csoportok tevékenységével hoznak összefüggésbe. Emellett Kolumbiában, Hondurasban, Mexikóban és Peruban öt olyan esetet is feljegyeztek – köztük kettőt olyan letartóztatottakkal szemben, akik fogdában voltak –, amelyek bűnüldöző szervek általi bírósági eljárás nélküli kivégzések jeleit mutatták.
A jelentés kiemelt figyelmet fordít az igazságszolgáltatási és nyomozati szervek reakciójára. 2026 márciusáig a 248 dokumentált gyilkosságból 172 ügy még nyomozati szakaszban volt, 25 került bíróság elé, kettőt lezártak, 49 esetében pedig az eljárásjogi státusz ismeretlen maradt. Csupán hét eljárás végződött elmarasztaló ítélettel: hat Kolumbiában és egy Hondurasban. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a közzétett számok előzetes jellegűek, és nem tükrözik az erőszak teljes mértékét, mivel a régió legtöbb országában nincs egységes állami nyilvántartás a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló bűncselekményekről, és sok eset megoldatlan vagy regisztrálatlan marad.
A „Red Sin Violencia LGBTIQ+” regionális hálózat kilenc latin-amerikai ország független emberi jogi szervezeteit és elemző központjait fogja össze, köztük a Colombia Diversa (Kolumbia), a Letra S (Mexikó), a Cattrachas (Honduras), az ADESPROC Libertad GLBT (Bolívia), a Fundación PAKTA (Ecuador), az Asociación Lambda (Guatemala), a LIFS (Peru) és a TRANSSA (Dominikai Köztársaság) szervezeteket. A koalíció 2016 óta működik, adatokat gyűjt az előítéleteken alapuló bűncselekményekről, és rendszeres elemzéseket nyújt be az Emberi Jogok Amerika-közi Rendszere és az ENSZ szervei számára.
Az Uránia korábban is írt a Latin-Amerikában tapasztalható regionális erőszakról: beszámolt az ENSZ független szakértőjének, Graeme Reidnek a leszbikus és biszexuális nőkkel szembeni diszkrimináció és agresszió mértékéről szóló jelentéséről, amely szintén a SinViolencia hálózat közreműködésével készült, és tájékoztatott a kolumbiai Caribe Afirmativo szervezetnek az LMBT-állampolgárok elleni kolumbiai bűncselekmények dinamikájáról szóló jelentéseiről is.
