Anne Carson kanadai költőnő és ókori queer-klasszikusok fordítója kapta az irodalmi Nobel-díjat
- október 8-án, csütörtökön a stockholmi Svéd Akadémia bejelentette, hogy az irodalmi Nobel-díjat a 76 éves kanadai költőnő, esszéíró, műfordító és ókorkutató, Anne Carson kapja. A Svéd Akadémia hivatalos közleménye szerint a díjat „bátor és eredeti munkásságáért” kapta, „amely a klasszikus hagyományokkal folytatott játékos párbeszédben új formákat teremtett a kortárs irodalom számára”.
Anne Carson 1950-ben született Torontóban, klasszika-filológiából doktorált, majd ógörög nyelvet és irodalmat tanított kanadai és amerikai egyetemeken. Műveiben következetesen elmossa a műfaji határokat, és a költészetet a filozófiai esszéisztikával, a drámai párbeszédekkel, valamint a kritikai elemzéssel ötvözi. Carson művei széles körű nemzetközi elismerést vívtak ki; az 1990-es évek végén Susan Sontag amerikai író és kritikus úgy jellemezte őt, mint azon ritka angol nyelvű szerzők egyikét, akinek a szövegeit teljes egészében igyekezett elolvasni.
A világhírt az ókori irodalmi örökséggel végzett munkássága hozta meg az írónő számára, különösen az ókori queer-költészet kulcsfigurájának, a görög Szapphónak a töredékeiből készített fordítása. A 2002-ben megjelent If Not, Winter: Fragments of Sappho („Ha nem a tél: Szapphó töredékei”) című könyvében Carson a sérült ókori papiruszok vizuális formáját reprodukálta, számos üres helyet és szögletes zárójelet hagyva a szövegben az elveszett sorok helyén. Ez a megközelítés jelentős vitákat váltott ki az akadémiai és irodalmi körökben. A queer-teoretikusok és irodalomtörténészek egy része a kiadást fontos gesztusnak tekintette, amely kibővíti a klasszikus kánont, és lehetővé teszi a kortárs olvasó számára, hogy az ókori szövegeket a saját identitásának és testiségének lencséjén keresztül értelmezze. Ugyanakkor néhány klasszika-filológus bírálta a fordítást annak túlzott performativitása miatt, megjegyezve, hogy a szerző esztétikai döntései olykor eltérnek az eredeti forrástól – például, amikor a semleges vagy nyelvtanilag kétértelmű görög alakokat kizárólag hímneműként fordítja le.
Carson legjelentősebb szépirodalmi művének az Autobiography of Red („A Vörös önéletrajza”, 1998) című verses regényét tartják, amelyet Sztészikhorosz görög költő Gérüón nevű óriásról szóló eposza ihletett. Carson verziójában a mitikus szárnyas szörnyeteg egy vidéki Kanadában felnövő, zárkózott meleg tinédzserként jelenik meg, aki a fotózás iránt érdeklődik, és viszonzatlan szerelmet táplál egy Héraklész nevű fiú iránt. A könyv a felnőtté válás, a kreatív kibontakozás és a társadalmi elidegenedés mélyreható vizsgálataként a kortárs angol nyelvű kánon klasszikusává vált.
Oroszországban az Autobiography of Red című regény orosz fordításban a független No Kidding Press kiadó gondozásában jelent meg, azonban az „LMBT-propaganda” betiltásáról szóló törvény szigorítását és a „nemzetközi LMBT-mozgalom” szélsőségesnek nyilvánítását követően kivonták a legális forgalomból. Korábban az Uránia is beszámolt az elektronikus könyvtárak LMBT-irodalom terjesztése miatti blokkolásáról szóló bírósági határozatokról, valamint független kiadók bezárásáról is, miután munkatársaik ellen büntetőeljárás indult.
