A spanyol exklávéban, Ceutában a marokkói menedékkérők mintegy 70%-a homoszexualitásra hivatkozik
2026 októberének a közepén a Spanyol Nemzeti Rendőrség meredek változást észlelt a nemzetközi védelem iránti kérelmek szerkezetében Ceutában – a spanyol autonóm városban (fél-exklávéban) az észak-afrikai parton. A szomszédos Marokkóból érkező menedékkérők mintegy 70%-a elkezdte megjelölni az LMBT-közösséghez való tartozását és a homoszexualitás miatti büntetőjogi felelősségre vonástól való félelmét a kérelme benyújtásának az elsődleges indokaként.
Az ABC spanyol lap oknyomozása szerint a tendencia megváltozása néhány héttel a július végi tömeges határátlépés után következett be, amikor emberek ezrei jutottak be a városba. Míg az első hónapban a kérelmezők túlnyomó többsége gazdasági nehézségekre és munkakeresésre hivatkozott, addig később a bevándorlási hatóságok a szexuális irányultságra történő hivatkozások ugrásszerű növekedését figyelték meg. A lap bűnüldöző és szakszervezeti forrásai szerint a rendőrség ezt a fordulatot a kérelmezők által kapott jogi tanácsadással hozza összefüggésbe: Marokkóban ugyanis a beleegyezésen alapuló (önkéntes) azonos neműek közötti kapcsolatokat a Büntető Törvénykönyv 489. cikke büntetni rendeli, és hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja. Ez formai alapot ad a kérelmezőknek a menekültstátusz igénylésére az EU-s országokban.
Mindeközben a spanyol hatóságok hangsúlyozzák, hogy pusztán a szexuális irányultság megjelölése önmagában még nem vezet automatikusan a menedékjog megadásához. Fernando Grande-Marlaska spanyol belügyminiszter a ceutai sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy a Menedékügyi és Menekültügyi Hivatalnak (OAR) objektív és ellenőrizhető bizonyítékokra van szüksége a valós fenyegetettségre vonatkozóan, nem pedig pusztán egy kisebbséghez tartozás deklarálására. A bűnüldöző szervek munkatársai részletes, többoldalas kérdőíveket töltenek ki a kérelmezőkkel, hogy felmérjék személyes történetük hitelességét. A Rendőrségi Szakszervezetek Szövetségének (SUP) adatai szerint az október közepéig regisztrált közel 1200 kérelemből a bevándorlási hatóságok nagyjából 700 ügyet bíráltak el; a marokkói állampolgárokat érintő elutasítások aránya pedig elérte a 90–99%-ot. Mindössze öt olyan eset ismert, amikor hivatalosan is megadták a védelmet a szexuális irányultság miatti üldöztetésre hivatkozva.
A menedékjog elutasítása elindítja a közigazgatási kitoloncolási (kiutasítási) eljárást, de ez nem von maga után azonnali deportálást, mivel a kérelmezőknek joguk van a fellebbezéshez, többek között a Spanyol Nemzeti Bíróságon is (bár a marokkóiaknak csak körülbelül a 0,1%-a él a bírósági fellebbezés lehetőségével). Az elutasítottak egy része önként visszatér a hazájába, de sokan elhagyják az ideiglenes szálláshelyüket, és a városban rejtőznek el a kitoloncolás elől.
A ceutai események heves belpolitikai vitákat váltottak ki. Pedro Sánchez szocialista spanyol miniszterelnök szeptemberben, a határon tapasztalható migrációs nyomásról szólva arra kérte a közvéleményt, hogy ne nevezzék „megszállóknak” a migránsokat. Megjegyezte, hogy a legtöbben közülük „egy jobb életet és lehetőségeket keresnek”. Emellett a határ menti infrastruktúra finanszírozásának a növelése és a Marokkóval való együttműködés mellett érvelt a jobboldali ellenzéki pártok – a Néppárt (PP) és a Vox – által szorgalmazott erőszakos intézkedésekkel szemben. A rendőrségi szakszervezetek képviselői viszont aggodalmukat fejezték ki a védelmi eljárásokkal való esetleges visszaélések miatt. A szakértői állomány megerősítését és a deportálások felgyorsítását sürgették, hangsúlyozva, hogy a menedékjog intézményének továbbra is megbízható védelmet kell nyújtania azok számára, akik tényleges üldöztetésnek vannak kitéve.
Korábban az Uránia már írt a Svájci Szövetségi Közigazgatási Bíróság döntéséről, amely a szexuális irányultságon alapuló menedékjogi kérelmek elbírálása során vizsgálta az üldöztetés bizonyításának a jogi küszöbét.
