Az 1990-es évek amerikai drag kultúrájával foglalkozó Dragazine magazint digitalizálták és nyílt hozzáférésűvé tették
2026 októberében Freddie Berkowitz amerikai kiadó és előadóművész befejezte a Dragazine magazin archívumának a teljes digitalizálását. A Los Angelesben 1991 és 1997 között megjelenő független kiadvány a drag kultúrával foglalkozott. A projekt mind a tíz történelmi számát nagy felbontásban restaurálták, és ingyenesen elérhetővé tették az Internet Archive nonprofit elektronikus könyvtárban.
Az LGBTQ Nation amerikai lap cikkéből kiderül, hogy a Dragazine az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a független queer-szamizdat virágzása idején jött létre. A projekt alapítója, Freddie Berkowitz – aki Lois Commondenominator színpadi néven lépett fel – Ken Newelt társszerzővel együtt indította útjára a magazint. Kezdetben egy nyolcoldalas, fekete-fehér zine volt, „A Magazin a halloweenezőknek és a kettő közöttieknek” (The Magazine for Halloweeners and Inbetweeners) alcímmel. Az asztali kiadványszerkesztő (DTP) rendszerek elterjedésével a szamizdat gyorsan egy színes (full color), fényes (glossy) magazinná nőtte ki magát, amelyet az Egyesült Államok egész területén disztribúciós hálózatokon keresztül terjesztettek.
A tíz megjelent szám alatt a Dragazine azt a korszakot dokumentálta, amikor a drag még elsősorban klub-undergroundnak és a kreatív önszerveződés terének számított, s még nem vált a televíziós ipar részévé. A kiadvány oldalain egyaránt feltűntek a színpadi groteszk elismert mesterei – mint Charles Pierce, Jackie Beat, Karen Dior, Chi Chi LaRue rendező és Vaginal Davis underground művész –, valamint a popkultúra leendő csillagai is. RuPaul például még azelőtt, a harmadik, 1992-es számban adott interjút a magazinnak, mielőtt a Supermodel című kislemeze széles körű sikert aratott volna. A magazin továbbá részletesen tudósított a drag king szcéna kialakulásáról, a New York-i Casanova klub és a kaliforniai Dragstrip 66 bulik eseményeiről. Emellett riportokat közölt a HIV-vel élők javára szervezett jótékonysági adománygyűjtésekről, karikatúrákat tett közzé, valamint gyakorlati smink- és jelmeztippekkel is szolgált.
Berkowitz elmondása szerint a digitalizálás célja az volt, hogy a szubkultúra tárgyi örökségét megőrizzék a kutatók és a jövő generációi számára. A digitális változat előkészítése során a szerző kijavította a régi elgépeléseket, de megőrizte az eredeti tördelést, a fekete-fehér képeket és a színes mellékleteket. Az Internet Archive platformon biztosított nyílt hozzáférésen túl a Dragazine összes számának nyomtatott készletét is átadták állandó archiválásra az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának.
Az 1980-as évek végének és az 1990-es éveknek a független, kis példányszámú kiadványai kulcsszerepet játszottak a réteg queer-újságírás (niche queer journalism) kialakulásában. A Dragazine-nal párhuzamosan Los Angelesben terjesztették Vaginal Davis fénymásolt kiadványait (például a Fertile La Toyah Jackson Magazine-t), New Yorkban megjelent Linda Simpson My Comrade című művészeti zine-je, míg Pittsburgh-ben Olivia Edith Planet Drag King nevű feminista magazinja. Ezeknek a független újságoknak az alternatív könyvesboltokon és klubokon keresztüli terjesztése stabil, horizontális szolidaritási és tapasztalatcsere-hálózatot hozott létre – jóval az internet és a közösségi hálózatok megjelenése előtt.
Korábban az Uránia is részletesen beszámolt más, a queer-örökség megőrzésére irányuló kezdeményezésekről: a legrégebbi LMBT-HIV-szolgálat, a GMHC szóbeli történeti (oral history) archívumának a New York-i Közkönyvtárba történő átadásáról; az ACT UP akciócsoport (szóbeli történelem) projektjének a 25. évfordulójáról; valamint a floridai Nemzeti Stonewall Múzeum, Archívum és Könyvtár körüli helyzetről.
