A »megrázott őszibarack«: a wei Ling-gong fejedelem és Mi-zi Xia mint a kínai történelem egyik első homoszexuális udvari története

Ling-gong, az ősi kínai Wei állam uralkodója az i. e. 6–5. században nős ember volt. A történelmi és kulturális emlékezetben azonban elsősorban egy Mi-zi Xia nevű ifjúhoz kötődik. Kapcsolatukból született a „megrázott őszibarack” (yútáo, 余桃) képe és kifejezése, amely a kínai kultúrában a férfiak közötti azonos nemű szerelem jelképévé vált.

Ez a történet időtállónak bizonyult. Az évszázadok során többször is elmesélték, megvitatták és különféleképpen értelmezték.

Ling-gong és Mi-zi Xia kapcsolatának története

Ling-gong (卫灵公) és Mi-zi Xia (弥子瑕) története a „Han Fei-zi” (韩非子) című filozófiai műből ismert, amely szerzőjéről – a Han Fei nevű, i. e. 4–3. században élt gondolkodóról – kapta a nevét. Han Fei a legizmus egyik fő képviselője volt.

A legizmus az államot a hatalom, a törvények és a büntetések szigorú rendszereként tekintette, amelynek nem szabad az uralkodó vagy környezetének személyes vonzalmaitól függnie. A „Han Fei-zi” tanulságos történetek gyűjteményeként épül fel az uralkodók és tisztviselők számára.

A „Shuo nan” (A meggyőzés nehézségei) című fejezet elbeszéli, hogy Ling-gong fejedelem kegyeibe fogadta közeli emberét, Mi-zi Xiát. Ő feltehetően sikeres udvari karriert futott be, és különleges helyet foglalt el az uralkodó mellett. A modern tudományban Mi-zi Xiát általában félig legendás alaknak tartják. Valóságban is létezhetett, de erről a történetről kívül semmilyen megbízható információ nem maradt fenn róla.

Han Fei két epizódot említ. Az elsőben Mi-zi Xia édesanyja súlyosan megbetegedett. Éjszaka valaki titokban bejutott a palotába, és jelentette neki a hírt. Mi-zi Xia azonnal az édesanyjához akart utazni. Ebből a célból meghamisította az uralkodó parancsát, beült a fejedelmi harci kocsiba, és elindult. Wei állam törvényei szerint a fejedelem kocsijának önkényes használata súlyos bűncselekménynek számított. Ezért a lábfejek levágása járt. Ling-gong azonban nem büntette meg az ifjút. Ellenkezőleg, megdicsérte, és azt mondta, hogy az ifjú igazi gyermeki kötelességtudatot mutatott, megfeledkezve a büntetésről az édesanyja kedvéért.

A második epizódban Mi-zi Xia az uralkodóval sétál a kertben, és egy őszibarackot eszik. A gyümölcsöt különösen édesnek találja. Beleharap, majd a maradékot odaadja Ling-gongnak, hogy ő is kóstolja meg. Az uralkodó meghatódik, és felkiált: „Milyen őszinte az irántam érzett szerelmed! Megfeledkeztél a saját étvágyadról, és csak arra gondolsz, hogy nekem adj valami finomat!” Ehhez az epizódhoz kötődik a híres „megrázott őszibarack” képe.

Ezt követően Han Fei bemutatja, hogy az uralkodó kegye nem volt állandó. Idővel Mi-zi Xia elveszítette fiatalságát és korábbi vonzerejét, és Ling-gong érdeklődése is megcsappant iránta. Amikor Mi-zi Xiát újabb vétséggel vádolták meg, az uralkodó visszaemlékezett a korábbi esetekre, de már másként értelmezte azokat. Most azt állította, hogy Mi-zi Xia ellopta a harci kocsit, egy másik alkalommal pedig egy félig megrágott barackot adott neki megenni, amivel tiszteletlenséget mutatott a fejedelem iránt.

Han Fei következtetése a következő: ha valaki élvezi az uralkodó szeretetét, még a kétes cselekedetek is erényként értelmezhetők. De ha az uralkodó kiszeret belőle vagy meggyűlöli, ugyanazok a tettek a bűn és a romlottság bizonyítékává válnak.

Idővel ez a történet ismertté vált Kína művelt emberei körében, a „megrázott őszibarack” kifejezés pedig a férfi homoszexualitás megjelölésévé vált. Mi-zi Xia neve is átvitt értelmet kapott, és olyan jóképű fiatalembert kezdett jelölni, akit szexuális partnerként kívánnak.

Miért írta le Han Fei ezt a történetet?

Han Feinnek nem az volt a célja, hogy az erkölcsöket vizsgálja, vagy értékelje az azonos neműek közötti kapcsolatokat. Más kérdés foglalkoztatta: hogyan befolyásolják az uralkodó személyes vonzalmai a hatalom szerkezetét. Legista gondolkodóként abból indult ki, hogy az uralkodónak pártatlannak kell lennie, a személyes szimpátia pedig veszélyes, mert lerombolja a rendet, és sebezhetővé teszi a hatalmat.

Ezért Ling-gong és Mi-zi Xia története Han Feinél a favoritizmus mint politikai fenyegetés példájaként szolgál. Amikor egy uralkodó szisztematikusan kivételez a kedvencével, és különleges kiváltságokkal ruházza fel, a kormányzás már nem a törvénytől és az érdemektől, hanem a személyes közelségtől kezd függeni. A legisták szemszögéből ez instabillá és kiszámíthatatlanná teszi a hatalmat.

Sokatmondó az is, ahogyan Han Fei leírja a fejedelem és Mi-zi Xia kapcsolatát. Nem modern értelemben vett szexuális irányultságról beszél, hanem egy feljebbvaló és egy alárendelt közötti társadalmi viszonyt mutat be. Az ókori Kína, és egyáltalán az ókori világ számára ez a megközelítés volt a megszokott. Akkoriban nem létezett a „homoszexualitás” fogalma mint a személyiség belső pszichológiai jellemzője. Ezért sem Han Fei, sem a Zhou-korszak más forrásai nem használnak a modern „homoszexuális” kifejezésnek megfelelő szót. Ehelyett a chong (宠) – kegy vagy pártfogás – fogalmát használják, amelyet az idősebb adományoz a fiatalabbnak. Egy ilyen kapcsolat magában foglalhatta a szexuális intimitást is, de elsősorban a hierarchia és a függőség határozta meg.

Az azonos neműek kapcsolatának ez a fajta leírása – társadalmi szerepeken, és nem egy absztrakt „erotikus lényegen” keresztül – Kína kultúrájában évszázadokig fennmaradt. Csak a 20. században, a nyugati tudomány és orvoslás hatására került a kínai nyelvbe olyan új terminológia, amely az azonos neműek iránti vonzalmat személyiségtípusként vagy irányultságként írja le.

Fontos az is, hogy Mi-zi Xiát Han Fei együttérzően mutatja be. A történet elején kész kockáztatni a beteg édesanyjáért. Az őszibarackos epizódban és a későbbiekben is szerető, őszinte és önzetlen emberként jelenik meg. Semmiféle belső romlottságot nem tulajdonítanak neki. A kapcsolat megszakadását nem a viselkedése, hanem magának a fejedelemnek az állhatatlansága és megbízhatatlansága magyarázza.

A sötét végkifejlet megfelel az akkori kor történelmi-filozófiai irodalmának általános stílusának, és önmagában nem jelenti az azonos neműek kapcsolatának elítélését. Mi több, valószínűleg éppen a tragikus kimenetel tette a történetet feljegyzésre érdemessé. Han Fei más szövegeiben sem beszél sehol a homoszexualitásról mint valami bűnös, furcsa vagy elítélendő dologról. Más ókori szerzőkhöz hasonlóan ezt a történetet ő is nem egy különálló morális problémaként, hanem a hatalomról szóló okfejtés szemléletes példájaként használja.

Mi-zi Xia a kínai kultúrában

Kezdetben a Ling-gongról és Mi-zi Xiáról szóló történetnek politikai funkciója volt. Célja az volt, hogy figyelmeztesse az udvaroncokat, és megmutassa, mennyire veszélyes az uralkodó személyes szeretetétől függeni. De a későbbi kínai irodalomban Mi-zi Xia egyre gyakrabban már nem mint politikai példa, hanem mint híres szépség és a férfi azonos nemű szerelem szimbóluma jelenik meg.

Körülbelül 700 évvel később a Kr. u. 535-ben elhunyt Liu Zong költő megénekelte Mi-zi Xiát és a hozzá kapcsolódó kulturális utalásrendszert. Egyik versében ezt írta:

A levágott ruhaujj kegyei bőségesek,

A félig megevett őszibarack iránti szerelem soha nem hal meg.

A költő számított a felismerésre: a művelt olvasónak azonnal meg kellett értenie, hogy a férfi szerelem ismert udvari történeteiről van szó. A „levágott ruhaujj” és a „félig megevett őszibarack” eddigre már állandó kulturális kódokká váltak.

Egy másik, a Liang-korszakból származó ismert, homoszexuális témájú verset Jianwen császárnak tulajdonítanak. A költészet mesterének tartották; különösen jól ismerték a szilvavirágokról és a női szépségről írt líráját. Ám egyik legerősebb művének egy szeretett ifjúhoz írt dicsőítő énekét tartják. Íme egy részlet:

Elbűvölő fiú – oly gyönyörű vagy!

Felülmúlod Dong Xiant és Mi-zi Xiát…

Mi-zi Xia neve ezekben a szövegekben érthető utalássá vált, és ez más emlékeken is látszik. A legkorábbi fennmaradt kínai dokumentum, amely a homoszexualitást érinti, Bo Xingjian „Költői esszé a legfőbb örömről” című műve is felsorolja Mi-zi Xiát az ismert példák között, és így fogalmazza meg: „Mi-zi Xia megosztotta a barackot az urával”.

A 12. századra a férfi kísérők általában már nem rendelkeztek nagy befolyással a fejedelmi és császári udvarokban. Ezért Mi-zi Xia nevét egyre gyakrabban már nem az uralkodó kedvencével, hanem egyszerű férfi prostituáltakkal hozták kapcsolatba.

Később a normák és a nyelv változásai befolyásolták e történet megítélését. A nemi szerepek beszűkülése a Qing-dinasztia idején és a Nyugatról érkező homofób beállítottságok hatása idővel a „megrázott őszibarack” említését teljesen tabuvá tették. Ezért ma Kínán belül Mi-zi Xia nagyrészt alig ismert.

Ling-gong, Wei fejedelme mint történelmi figura

Ling-gong egy kis kínai állam, Wei (衛) uralkodója volt a „Tavasz és Ősz” korszakában, azaz az i. e. 1. évezred első felében. Személyneve Yuan. A „Ling-gong” nem név, hanem titulus és posztumusz tiszteletbeli név: a gong jelentése „fejedelem”, a Ling pedig már a halála után kapta uralkodásának rövid jellemzéseként.

Ling-gong uralkodását általában körülbelül i. e. 534–492-re datálják. Formálisan a legfőbb hatalom ekkor a Zhou-dinasztia királyáé volt, de a valóságban az ország több tucatnyi szinte önálló fejedelemségre volt osztva, amelyek folyamatosan háborúztak és szövetségekre léptek egymással. Wei egy ilyen fejedelemség volt: nem a legerősebb, de meglehetősen ősi. Körülbelül a mai Henan tartomány északi részén helyezkedett el.

Ling-gong az instabilitás időszakában került hatalomra. Uralkodásának legismertebb epizódja egy lázadáshoz kötődik: a közeli emberek egy része fellázadt, Ling-gongnak ideiglenesen menekülnie kellett, majd visszatért. Még a visszatérése után sem tudta azonban megbüntetni az összes bűnöst.

A krónikák sokat beszélnek a feleségéről, Nan-ziról és a körülötte kialakult konfliktusról is. Ling-gong fia anyja iránti gyűlöletből meg akarta ölni őt, de az összeesküvés kudarcot vallott, és a fiú egy másik államba menekült. Ling-gong halála után a hatalom végül nem a fiára, hanem az unokájára szállt.

Ling-gongot Konfuciusszal való kapcsolata is emlékezetessé tette, aki ugyanebben a korszakban élt, és egy olyan fejedelmet keresett, aki hajlandó volt az ő elvei szerint uralkodni. Ismert az az epizód, amelyben Ling-gong a katonai alakzatokról kérdezi Konfuciust. Konfucius, megértve, hogy nem ő az az uralkodó, akit keres, kitérően válaszol: azt mondja, hogy nem tanult hadtudományt. Ezt követően Konfucius egy másik fejedelemségbe távozik.

I. e. 492-ben Ling-gong 42 évi uralkodás után meghalt. Idővel Wei állam meggyengült, és végül eltűnt, feloldódva az erősebb államok között.