Hogyan küldött Xian-gong fejedelem egy jóképű ifjút egy másik uralkodóhoz, hogy meggyengítse udvarát, majd meghódítsa az országát

Az ősi kínai „Zhan-guo ce” című műben szerepel egy történet Jin állam Xian-gong nevű uralkodójáról, akinek különösen körmönfont diplomáciai módszereket tulajdonítanak. Ezen módszerek egyike a riválisra gyakorolt nyomásgyakorlás volt, oly módon, hogy egy vonzó ifjút építettek be a legszűkebb környezetébe.

A „Zhan-guo ce” (战国策) művet általában „A Hadakozó fejedelemségek stratégiái” címmel fordítják. Ez egy történelmi mű az ókori Kínáról, az i. e. 5–3. századból – a széttagoltság, az államok közötti konfliktusok és a bonyolult diplomácia korszakából, amely az ország egyesítését előzte meg. A szöveg beszédek, anekdoták, párbeszédek és üzenetek gyűjteménye, amelyeket valós történelmi alakoknak – uralkodóknak, tanácsadóknak és diplomatáknak – tulajdonítanak.

Ki volt Xian-gong és hogyan erősödött meg Jin alatta?

Jin állam a „Tavasz és Ősz” korszakában létezett, amikor Kína számos birtokra volt osztva. Formálisan elismerték a Zhou-ház fennhatóságát, de valójában független politikát folytattak.

Jin a Sárga-folyótól (Huanghe) északra helyezkedett el, főként a mai Shanxi tartomány területén. A szomszédok közötti állandó küzdelem körülményei között ez az állam a régió egyik legerősebbjévé vált, és jelentős katonai és politikai súlyra tett szert.

Xian-gong (晋献公) 26 évig uralkodott – i. e. 676 és 651 között. Kulcsszerepet játszott Jin megerősödésében. Uralkodása kezdetén katonai reformot hajtott végre, és már az ötödik évben szétzúzta a határokon élő li-rong nomád törzset. Ezt újabb hadjáratok követték: meghódította Genget, Huót és az ősi Weit, valamint behódolásra kényszerítette a rong-di törzseket. A hagyomány szerint 17 államot csatoltak a birtokaihoz, és további 38 került függőségbe.

Ezeknek az eseményeknek az ókori voltát a dátumok összevetésével érzékelhetjük. Xian-gong körülbelül egy évszázaddal az athéni drakóni törvények előtt, és mintegy fél évszázaddal Róma hagyományos alapítási dátuma után uralkodott. Ugyanebben a korszakban a Közel-Keleten Asszíria erősödött meg, Egyiptomban pedig nem sokkal később kezdődött a szaiszi dinasztia kora.

I. e. 652-re Jin az ókori Kína egyik legnagyobb államává vált. I. e. 651-ben Xian-gong súlyos betegség után meghalt. Ezt követően az udvarban trónviszály kezdődött a különböző anyáktól származó fiai között, amelyet a trónkövetelők meggyilkolása és bonyolult intrikák kísértek.

Xian-gong hatalmát nemcsak katonai erővel, hanem számító politikával is elérte.

A jóképű ifjú mint politikai nyomásgyakorlási eszköz

Xian-gong külpolitikájának egyik legismertebb epizódja Guo és Yu államokhoz kapcsolódik. Guo fenyegetést jelentett Jin határaira nézve, de a feléjük vezető út Yu, Guo szövetségesének földjein keresztül vezetett.

Egy Xun Xi nevű tisztviselő tanácsára Xian-gong úgy döntött, hogy csellel jár el. Guo uralkodójának gyönyörű nőket küldtek, Yu fejedelmének pedig egy vonzó ifjút, akinek a bizalmába kellett férkőznie, és el kellett terelnie a figyelmét. Tudott volt, hogy a fejedelem a férfiakat részesíti előnyben a nőkkel szemben.

A „Zhan-guo ce” így adja vissza ezt az epizódot:

Xian-gong meg akarta támadni Yut, de tartott Gong Zhiqi jelenlététől. Xun Xi így szólt: „A »Zhou könyvében« az áll: »Egy jóképű ifjú romlásba dönthet egy ősz fejet«. Küldjön a fejedelemnek egy megnyerő kisfiút, akit kioktatott arra, hogy pusztítsa el Gong Zhiqit. Akkor az utóbbi intései süket fülekre találnak, és ő elmenekül.” Xian-gong így is tett, megtámadta Yut, és elfoglalta azt.

Ugyanakkor provokációkat szerveztek a guói határon. Ezt követően Xian-gong az elszenvedett sértésre hivatkozva arra kérte Yu fejedelmét, engedje át csapatait a területén, hogy megbüntesse Guót.

Xun Xi tisztviselő ajándékokkal – jádével és lovakkal – érkezett Yuba, és engedélyt kért az áthaladásra. Yu minden tisztviselője próbálta lebeszélni fejedelmét, de láthatóan sikertelenül. A szöveg ezt az ifjú befolyásával hozza összefüggésbe. A beleegyezés megkapása után, i. e. 658-ban a jin seregek betörtek Guóba, és i. e. 655 telén ez az állam végleg meghódolt.

A történetben Gong Zhiqi egy bölcs yu-i tisztviselő. Figyelmeztette a fejedelmet, hogy Guo eleste után Yu fogja kapni a következő csapást. A fejedelem figyelmen kívül hagyta ezt a figyelmeztetést, és Gong Zhiqi, előre látva országa pusztulását, titokban elhagyta azt. Hamarosan Jin valóban elfoglalta Yut is.

Ezt megelőzően azonban Xian-gong még többször felhasználta Yut a saját érdekeinek megfelelően. Amikor világossá vált, hogy Guo meghódítása Jin javára dől el, Yu uralkodója nemcsak hogy nem akadályozta ezt, de még segítette is az inváziót. Saját seregét küldte, hogy elfoglalja a Xiayang-hágót Jin számára, ezt azzal indokolva, hogy állítólag egy lázadó törzset vernek le. Guo eleste után a guói államban zsákmányolt kincsek egy része Yu fejedelmének jutott.

Ezután a jin hadvezér engedélyt kapott arra, hogy hadseregét a yu-i főváros közelében állomásoztassa – „pihenés céljából”. Néhány nappal később hirtelen jelentették Yu fejedelmének, hogy Xian-gong fejedelem már a városfalnál áll. Siettve elébe ment, Xian-gong pedig meghívta őt egy hegyi vadászatra. Egy demonstratív gesztussal – valószínűleg még mindig az udvarba beépített favorit befolyása alatt – Yu fejedelme szinte az összes, a fővárosban állomásozó katonai erőt kivonultatta a vadászatra.

A vadászat során az egyik tisztviselő jelentette, hogy zavargások törtek ki a városban. De mire Yu fejedelme elért a város szélére, a fővárost már elfoglalta a jin sereg. Magát a fejedelmet fogságba ejtették, és Jinbe vitték, Yu állam pedig megszűnt létezni.

Ebből a történetből az következik, hogy az azonos neműek iránti vonzalom az ókori Kína udvari és hivatali köreiben feltehetően elég feltűnő jelenség volt ahhoz, hogy egy olyan szöveg, mint a „Zhan-guo ce” megemlítse. A terv sikere ebben a történetben azt is megmutatja, milyen politikai szerepet játszhattak a férfi favoritok.

Xun Xi mindeközben egy elterjedt mondásra hivatkozik: „egy jóképű ifjú romlásba dönthet egy ősz fejet”. De maga a formula nem feltétlenül a homoszexualitás elítéléseként hangzik. Az eredeti kifejezés így szól: „Egy jóképű ifjú romlásba dönthet egy ősz fejet; egy gyönyörű nő összezavarhatja a nyelvet”. Két vágyott tárgy van egymás mellé állítva – egy férfi és egy nő. A formula értelme az, hogy a mindkettő iránti szenvedély elvakíthatja az embert, és olyan döntésekre sarkallhatja, amelyeket normális állapotában nem hozott volna meg.

Később ez a történet bekerült a „Harminchat stratagéma” című gyűjteménybe, mint példa egy olyan fogásra, amelynek során egy államot használnak fel egy másik elpusztítására. Ez azt mutatja, hogyan értelmezték a kínai politikai hagyományban a diplomáciai trükköket és a közvetett befolyásolás módjait.