A történelem első homoerotikus ábrázolása – az Addaura barlang sziklarajzai

Az Addaura barlangok

A történelem előtti művészet Szicíliában később jelent meg, mint Európa számos más régiójában. A művészeti tevékenység legkorábbi nyomait Dél-Olaszországban általában körülbelül 16 000–15 000 évvel ezelőttre datálják. Összehasonlításképpen: Spanyolországban a történelem előtti művészet emlékei már körülbelül 40 000 évvel ezelőttről ismertek.

Az Addaura komplexum a szicíliai Monte Pellegrino hegyoldalában található. Három barlangból áll. A barlang jelen esetben nem egy mély üreg, hanem inkább egy sekély, félig föld alatti fülke a sziklában: az elülső része nyitott, a belső része pedig nem nyúlik mélyre. Az ilyen mélyedések erózió révén alakulnak ki, amikor a víz és a szél fokozatosan pusztítja a kőzetet.

Addaura falain sok sziklaábrázolás maradt fenn. Ezeket a 20. század közepén fedezték fel. 1943-ban, a szövetségesek szicíliai partraszállása után a barlangokat lőszerraktárként használták a második világháború alatt. Később véletlen robbanás történt. A falak egy része beomlott, és a rajzok, amelyeket korábban törmelék és kőzetrétegek rejtettek, láthatóvá váltak.

Ezeket a leleteket először Jole Bovio Marconi olasz régésznő írta le és elemezte részletesen. Eredményeit 1953-ban publikálta. 1997 óta az Addaura látogatása tilos a sziklaomlás veszélye miatt. 2012-re az emlékmű állapota az elhanyagolás és a vandalizmus miatt romlott.

A homoszexuális közösülés első ábrázolása a történelemben?

A tengerszint felett körülbelül 70 méterrel talált metszeteket az epipaleolitikum korába sorolják. Ez egy átmeneti időszak a késő paleolitikum és a mezolitikum között: az éghajlat megváltozott, az életmód fokozatosan bonyolultabbá vált, az eszközök fejlődtek, és az emberek gyakrabban éltek stabilabb csoportokban. Az epipaleolitikumot általában mintegy 14 000–12 000 évvel ezelőttre datálják. Nagyjából ugyanerre a korra teszik az Addaura metszeteit is.

A komplexum egyik fő pontja a „Feliratok barlangjaként” ismert barlang. Ennek legmélyebb részén, a talajtól körülbelül két-három méter magasságban található a fő fríz – a képek hosszú sávja. Körülbelül 2,5 méter hosszan nyúlik el, a rajta lévő figurák pedig átlósan helyezkednek el. A frízen 17 emberi figura és 15 állat különböztethető meg.

A vonalak egy része fedi a többit. Ez azt mutatja, hogy a képek nem egy időben készültek: később új figurákat adtak a kompozícióhoz, vagy átrajzolták a régieket. A történelem előtti művészetben ez gyakori jelenség: a sziklát hosszú ideig használták, és ugyanazon hagyomány különböző szakaszainak nyomait őrizte meg.

Alan Bullock brit történész egyik munkájában a következőket írta:

„A történelem előtti korszak azt mutatja, hogy már i. e. 9660 és 5000 között, a szicíliai barlangok falain lévő mezolitikus sziklaművészetben homoszexuális kapcsolatok jeleneteit ábrázolták.”

— Alan Bullock, brit történész

Az a jelenet, amelyről Bullock ír, a tudományos irodalomban az „Addaurai akrobaták” néven ismert. Éppen ez váltja ki a fő vitákat: mi is van pontosan a frízen ábrázolva. A kutatók egy része férfiak közötti szexuális kapcsolatot lát itt. Mások rituálisnak tartják a jelenetet – például olyannak, amely áldozatbemutatáshoz vagy próbatételhez kapcsolódik.

A frízen sok állat látható: bikák, vadlovak, szarvasok. De a kompozíció központi helyét általában az emberalakok csoportja foglalja el.

A két központi figura, akiket „akrobatáknak” neveznek, erektált pénisszel van ábrázolva. Testük erősen ívelt, így a jelenet feszültnek és dinamikusnak tűnik, mint az akció egy pillanata. Körülöttük más emberek állnak, kört alkotva. Egy központi epizód körüli ilyen gyűrűt általában úgy értelmezik, mint ami valamilyen rituáléra vagy különleges jelentéssel bíró cselekvésre utal, nem pedig véletlenszerű hétköznapi cselekményre.

Paola Budano kortárs olasz kutató részletesen elemezte a kompozíció központját körülvevő figurákat: a lábak helyzetét, a karok irányát, a díszítések jelenlétét. Felhívta a figyelmet a hosszú madárcsőrös maszkokra is. Szerinte ezek a szereplők valószínűleg táncban vesznek részt, azaz olyan ceremóniában, ahol fontos a mozgás és a jelmez. A figurák pózai gesztusok sorozatának tűnnek, mintha a művész a lépéseket vagy a mozgás fázisait rögzítette volna.

A körülöttük lévő figurák mind hasonlítanak egymásra: megközelítőleg azonos magasságúak, hasonló testfelépítésűek, nincsenek rajtuk ruhák. Az, ami a fejükön van ábrázolva, szintén azonos típusúnak tűnik: ezek lehetnek frizurák vagy fejfedők is. A szereplők egy részénél „csőrös” maszkok találhatók, de nem mindenkinél.

A két „akrobata” körüli figurák közül Budano kiemel két vagy három nőit. Az egyik férfiként is értelmezhető, mivel nincsenek egyértelmű jelek. A női alakokat a férfi nemi szervek hiánya, a mell és a has lágyabb körvonalai, valamint a rajz kevésbé „izmos” volta alapján különbözteti meg. Fontos még valami: ezek a figurák egyenesen és mozdulatlanul állnak. Ez azt jelentheti, hogy nem táncolnak, hanem megfigyelik vagy más módon vesznek részt a jelenetben.

A cselekmény helyszíne továbbra is tisztázatlan. Két fő változat létezik: a szertartás vagy a szabadban zajlott, amire a közelben lévő nagy számú állat utalhat, vagy a barlang belsejében, mivel az egész kompozíciót a barlang mélyén lévő falra vitték fel.

Most külön a két központi figuráról.

A felső figura. A személy szokatlan, szinte törött pózban van ábrázolva: lábai hátrahajlanak, lábfeje a fenékhez emelkedik. Csak a jobb lábfej látható. A pénisz erektált formában van ábrázolva, de létezik egy másik verzió is: ez talán nem nemi szerv, hanem a lábak közötti hosszúkás tárgy, amely túlnyúlik a fenék vonalán. Ebben az esetben a jobb „lábfej” e tárgy részeként, nem pedig lábként is értelmezhető.

A derék hangsúlyos, a törzs hátra ível. A karok előre vannak nyújtva, és túlságosan hosszúnak tűnnek egy ilyen testhez. A kezek éles hegyben végződnek, és ez a hegy fedi az alsó figura lábát. Vállmagasságban vonalak láthatók, amelyek csatlakoznak egy vágáshoz, amely átlósan keresztezi a törzset és a fenék felé tart. Ez lehet a rituális jelmez eleme, szíjak vagy feltételes jel. A fej nincs teljesen eltakarva, de egy „madárcsőr” észrevehető rajta – kevésbé kifejezett, mint néhány körülötte lévő figuránál. A jobb szemet látszólag egy hasíték jelzi.

Az alsó figura. Részben takarja a felső, ezért kevesebb részlet látható. A lábak hajlottak, de nem olvashatóak le teljesen. A férfi nemi szervek tisztán látszanak, a pénisz erektált állapotban van ábrázolva. A genitáliák területétől két párhuzamos vonal indul ki, amelyek a test ellenkező oldalán folytatódnak. Ez lehet kompozíciós megoldás, szíjak, kötelek vagy szimbolikus részlet.

A derekat egyszerűbben ábrázolták, mint a felső figuránál: a válltól a lábig szinte egyenes vonal húzódik. A karok szintén előre nyúlnak, de rövidebbek és vastagabbak, mint a felső alaknál, és szintén hegyben végződnek. A nyakat egy csomó szétágazó vonal jelöli. Az arc nincs megrajzolva. A hajat néhány vonással adják vissza, bár van olyan feltételezés, hogy ez nem haj, hanem fejfedő.

Elméletek

Ezeknek a rajzoknak a kutatói elsősorban a két központi figuráról vitatkoznak. Éppen attól függ az egész jelenet értelmezése, hogy mit csinálnak ezek a fekvő, vagy „lefektetett” szereplők. Szinte vízszintes testük szokatlannak tűnik, így több versengő elmélet is megjelent.

Homoerotika

A kutatók egy része, köztük a felfedező Jole Bovio Marconi is, kezdetben homoerotikus cselekményt – férfiak közötti szexuális vonzalomhoz kapcsolódó jelenetet – látott a két központi férfialakban. Ez a verzió különösen gyakori az LMBT-történelemmel foglalkozó szövegekben.

Általában így mesélik el: emberek egy csoportja áll a két férfi körül; a központi figuráknak erektált a péniszük. A testeken párhuzamos vonalak láthatók, amelyeket úgy írnak le, mint a nyakat, a feneket, a bokát és a genitáliákat összekötő vonalakat. Az egyiket néha szimbolikusan is értelmezik – mint „férfi energiát” vagy akár ejakulációra utaló jelet. A legmerészebb újraértelmezések ebből vezetik le a szexuális felhangú rituális beavatás, vagy akár egy orgia elméletét.

Ennek az értelmezésnek a gyenge pontja, hogy egyetlen kép alapján lehetetlen bizonyítani. A jelenet lehet a homoerotikus művészet korai példája, de ez csak feltételezés marad. Sőt, maga Bovio Marconi is azt mondta később, hogy a kompozíció értelme egészében véve tisztázatlan.

Később Marconi egy másik értelmezést is támogatott: a központi figurák akrobaták lehetnek, akik valamilyen mutatványt hajtanak végre. Elismerte: „Mindenesetre a kompozíció jelentése nem világos, és remélem, hogy mások találnak olyan értelmezést, amely engem elkerül.”

Akrobaták

A kutatók egy másik csoportja úgy véli, hogy nem szexet és nem kivégzést, hanem egy akrobatikus mutatványt látunk. Az embereket egy összetett trükk pillanatában ábrázolják, amelynek során a testet szándékosan meghajlítják és szokatlan pózban tartják.

F. Mezzena olasz kutató a „repülő akrobaták” elméletével állt elő. Elgondolása szerint az egyik résztvevő a levegőbe „dobja” a másikat, míg mások elkapják őt, mint egy csoportos számban. Ennek az értelmezésnek fontos részlete a kiemelt férfijegyek, beleértve az erekciót. Ezen a verzión belül ezt nem szexuális cselekménnyel, hanem termékenységi szimbolikával magyarázzák: az ókori kultúrákban a szexuális jegyeket és a termékenység gondolatát gyakran használták fel olyan szertartásokban, amelyek hivatottak voltak biztosítani a nemzetség folytonosságát és a közösség jólétét.

Ezt a jelenetet néha a beavatással – egy olyan szertartással, amelynek során a személy egyik státuszból a másikba lép, például serdülőből felnőtté, vagy beavatatlanból a csoport tagjává – is összefüggésbe hozzák. De hogy pontosan milyen rítusról lehet szó, nem ismert.

A jelenet rituális jellege melletti érvként általában a „madár” maszkokat – a csőrös arcokat – hozzák fel. Ezeket a ceremónia részének tekintik: a rituálékban a maszk gyakran azt jelenti, hogy a résztvevő ideiglenesen nem önmagaként, hanem egy bizonyos szerepben – szellemként, ősként vagy totemlénnyel azonosulva – lép fel. A madár az ilyen elképzelésekben gyakran a szellemek világához vagy a természetfelettihez kapcsolódik.

Halálraítéltek vagy emberáldozat

Létezik egy sokkal sötétebb értelmezés is: a központi figurák olyan emberek, akiket éppen megölnek.

Ennek a verziónak a támogatói a testen lévő vonalakat kötélnek értelmezik. Véleményük szerint a kötél a fejtől a bokáig fut: a test mintha össze lenne húzva, a póz pedig nem trükkre, hanem az izmok feletti kontroll elvesztése utáni állapotra emlékeztet. A. C. Blanc kutató az 1950-es években felvetette, hogy rituális kivégzést ábrázol. Néprajzi párhuzamokra támaszkodott, vagyis a különböző népeknél a modern időkben feljegyzett szertartások leírására.

Blanc szerint mindkét alak önfojtás – a kötél megfeszülése általi fulladás – következtében hal meg, amikor az ember már nem tud önállóan lélegezni. Az erekciót is a fulladással hozta összefüggésbe: a felakasztott embereknél élettani hatásként valóban előfordul néha tartós erekció. Blanc rámutatott a „pénisztartó tok” hiányára is, amely egy bőrtok a nemi szerv védelmére, ami néhány kultúrában megtalálható, és időnként az ábrázolásokon is megjelenik. Számára ez érvet jelentett amellett, hogy nem hétköznapi, hanem rituális haláljelenetet látunk.

Ehhez a verzióhoz kapcsolódik az emberáldozat hipotézise is. Ebben az esetben a központi figurák nem „kivégzik magukat”, hanem egy sámán vagy más rituális vezető által irányított szertartás során halnak meg. G. Bolzoni kutató ezt a magyarázatot vallotta. Úgy vélte, hogy a frízen látható egy férfi figurája, aki egy másik embert cipel. A hordozott személyt ő halottként értelmezte: állítólag a lábánál és a nyakánál fogva van megkötözve. Bolzoni a frízt két szomszédos jelenetként javasolta értelmezni: középen maga a gyilkosság, oldalt a test elszállítása a temetés helyére.

A verzió problémája az, hogy az ábrázolás nem teszi lehetővé annak egyértelmű eldöntését, hogy a második „akrobatát” valóban elcipelik-e. A részletek kétértelműen olvashatóak, és nem minden kutató ért egyet a fríz ilyen módon történő két jelenetre osztásával.

Rituális tánc

Paola Budano egy másik keretet javasol: se nem szex, se nem halál, hanem egy beavatáshoz kapcsolódó körkörös férfi rituális tánc. Ebben az értelmezésben a széleken lévő figurák a tánc résztvevői, míg a körön belüli központi szereplők a rítus jelentését fejezik ki.

Ha a központi figurák halottak, a tánc úgy is értelmezhető, mint az életből a halálba való szimbolikus átmenet, azaz a világok határához kapcsolódó rituálé. Ha azonban élnek, a jelenet a felnőtté válást – a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenetet, vagyis a beavatást – jelentheti.

A beavatás teóriája mellett Budano olyan részletekre mutat rá, amelyek a többi figuránál nem találhatók meg. Például a felső központi figuránál az egyik szem kiemelkedik; ez a „különleges látás”, a spirituális ébredés vagy a státuszváltozás jeleként is értelmezhető. Egy másik ilyen részlet az erektált pénisz a központi szereplőknél, míg a kör többi résztvevőjénél ez a jegy nincs kiemelve.

***

A sok verzió ellenére a központi motívum ugyanaz marad: két figura hangsúlyos férfi szexualitással. Ezért sok szerző továbbra is úgy véli, hogy a jelenet a művészettörténet egyik nagyon korai – talán az egyik legelső – homoerotikus ábrázolása lehet.