Homoszexualitás a neandervölgyieknél

A tudósoknak egyelőre nincsenek bizonyítékaik arra, hogy a neandervölgyiek körében léteztek volna azonos neműek közötti kapcsolatok. A régészetben és a paleoantropológiában szinte nincsenek olyan megbízható markerek, amelyek alapján ezeket a gyakorlatokat magabiztosan azonosítani lehetne. Valószínűleg az ilyen jellegű adatok alapvetően hozzáférhetetlenek.

Közvetett bizonyítékok alapján azonban feltételezhető, hogy azonos neműek közötti kapcsolatok létezhettek a neandervölgyieknél. Ebben a cikkben részletesebben is megvizsgáljuk ezt a kérdést.

Kik voltak a neandervölgyiek

A neandervölgyiek (Homo neanderthalensis) Nyugat-Eurázsiában éltek nagyjából 340 ezer és 40 ezer évvel ezelőtt. A kutatók becslése szerint közös ősük a modern emberrel, a Homo sapiensszel körülbelül 550–770 ezer évvel ezelőtt élt.

A neandervölgyiek több jégkorszakot is túléltek – olyan lehűlési időszakokat, amikor a gleccserek dél felé nyomultak. Az a képességük, hogy ilyen körülmények között is fenn tudták tartani a populációikat, nagy alkalmazkodóképességre utal. Elterjedési területük Nyugat-Európától a Közel-Keletig és Közép-Ázsiáig húzódott.

Az ősi DNS genetikai vizsgálatai azt mutatják, hogy a neandervölgyiek nemcsak a Homo sapiensszel, hanem a gyenyiszovaiakkal – egy másik ősi emberfajjal – is kapcsolatba kerültek és keveredtek. A neandervölgyiek körülbelül 41–39 ezer évvel ezelőtt tűntek el. Gépjeik egy része azonban fennmaradt a modern emberekben, különösen azokban a populációkban, amelyek ősei Afrikán kívül éltek.

A tömegtudatban a neandervölgyi ember sokáig egy „durva, bunkósbotos ősemberként” élt. Ez nagyrészt a paleoantropológiának – az ősi embereket tanulmányozó tudománynak – a korai tévedéseiből fakad. A modern adatok azt mutatják, hogy a neandervölgyiek intellektuálisan fejlett, társadalmilag szervezett és találékony vadászó-gyűjtögetők voltak.

A neandervölgyiek agytérfogata nem maradt el a modern emberétől, esetenként meg is haladta azt. Bonyolult, összetett szerszámokat készítettek, és valószínűleg ruhát is varrtak maguknak. A régészeti leletek a sebesültekről és betegekről való gondoskodásról is tanúskodnak. Ez stabil társadalmi kapcsolatokra és a kölcsönös segítségnyújtás fejlett formáira utal.

Anatómia és megjelenés

A neandervölgyiek külsejükben is jelentősen különböztek a Homo sapienstől. Koponyájuk megnyúlt és alacsony volt, arcuk előreugrott, szemöldökereszük vaskos, orruk nagy volt, álluk pedig hiányzott. Testfelépítésük általában erős és zömök volt: a széles mellkas viszonylag rövid végtagokkal párosult. Ez a morfológia valószínűleg segített a hő megtartásában és a nagy fizikai megterhelés elviselésében a hideg éghajlaton.

A neandervölgyieknek, mint minden embernek, nem volt baculumuk – ez egy péniszcsont, amely sok főemlősre jellemző. Náluk is hiányoztak a péniszen lévő szarvszerű „tüskék”. Ezt azzal hozzák összefüggésbe, hogy az embereknél, beleértve a neandervölgyieket is, a közösülés hosszabb ideig tarthatott, a hímek közötti verseny a megtermékenyítésért kevésbé volt kifejezett, a partnerek közötti kapcsolat pedig stabilabb volt.

A nemi kétalakúság (szexuális dimorfizmus) a neandervölgyieknél mérsékelt volt: a férfiak és nők közötti méret- és külső bélyegbeli különbségek viszonylag kicsik maradtak. A női medence alakja és a férfi nemi szerv feltételezett mérete anatómiailag kompatibilis volt a Homo sapiensszel. Ezzel egybevág az is, hogy leszármazottaik termékenyek voltak, vagyis lehetett gyermekük.

Életmód és párkapcsolati kötelékek

A neandervölgyiek mozgékony életmódot folytattak. Vadászó-gyűjtögetőkként rendszeresen vándoroltak az állatok vonulását és a szezonális éghajlati változásokat követve. Csoportjaik általában kicsik voltak – nagyjából 8-30 felnőttből álltak. A táborhelyeken tűzrakó helyeket különítettek el az ételkészítéshez és a melegedéshez, valamint olyan területeket, amelyeket feltételesen otthoninak nevezhetünk: ezek a pihenés, a bőrök megmunkálása és a szerszámkészítés helyszínei voltak.

A fennmaradás alapja a közepes és nagy testű állatokra – például szarvasokra, bölényekre és mamutokra – irányuló kollektív vadászat volt. Ezzel párhuzamosan növényi anyagokat, rostokat és bőröket is felhasználtak, valószínűleg ruházat, kötelek és szíjak készítéséhez. Vannak adatok arra vonatkozóan, hogy a neandervölgyiek gyógynövényeket is használhattak fájdalomcsillapításra vagy betegségek gyógyítására.

A gyermekkor a neandervölgyieknél is viszonylag hosszú volt, akárcsak a modern embereknél. A gyermek születése és felnevelése nagy energiafelhasználást igényelt. Ezért közösségeikben valószínűleg létezett az alloparentális gondoskodás – a gyermekgondozás egy olyan formája, amelyben nemcsak az anyák, hanem más felnőttek: az apák, a rokonok vagy a csoport tagjai is részt vesznek.

Nagy valószínűséggel stabil párkapcsolatok alakultak ki a férfiak és nők között – a tartós családi szövetségek analógiájára. A társadalmi modellek azonban valószínűleg eltérőek voltak a körülményektől függően. A zord, erőforrás-hiányos régiókban a társadalmi monogámia dominálhatott, ahol a párok hosszú ideig együtt maradtak. A kedvezőbb ökoszisztémákban, ahol több volt a táplálék, előfordulhatott a poligínia (többnejűség) enyhébb formája is: egy férfinak több partnere volt, de anélkül, hogy ehhez merev társadalmi szabályok társultak volna.

Miért nincsenek bizonyítékok a neandervölgyiek homoszexualitására

A tudománynak nincsenek olyan módszerei, amelyekkel meg lehetne állapítani, hogy léteztek-e azonos neműek közötti szexuális kapcsolatok a neandervölgyieknél. A csontok nem rögzítik a viselkedési preferenciákat: az oszteológia nem mutatja meg, hogy egy adott egyed kivel létesített szexuális kapcsolatot.

Az anyagi kultúra is keveset árul el. Az artefaktumok és a táborhelyek elrendezése nem szolgál a szexuális partnerek nemének jelzőjeként, és nem teszik lehetővé az azonos neműek közötti kapcsolatok megkülönböztetését a különneműektől. Az értelmezési lehetőségeket tovább korlátozza az is, hogy a neandervölgyiektől kevesebb lelet maradt fenn, mint a korai modern emberektől.

A neandervölgyiek genomját valóban szekvenálják és összehasonlítják, de még a legjobb minőségű DNS-adatok sem tárják fel az egyéni szexuális preferenciákat. Az elmúlt évezredek során az ilyen jellegű interperszonális interakciók nem hagytak olyan nyomokat, amelyeket meg lehetne figyelni és egyértelműen értelmezni lehetne.

Az olyan modern kifejezések, mint a „meleg”, a „leszbikus” és a „szexuális irányultság”, a közelmúlt sajátos kulturális és történelmi kontextusában jöttek létre. Mechanikus átültetésük a régmúltba azzal a kockázattal jár, hogy a viselkedés leírását modern társadalmi identitásokkal helyettesítjük. Ezért helyesebb azonos neműek közötti szexuális aktivitásról mint viselkedési kategóriáról beszélni, anélkül, hogy a modern identitásfogalmakat az ősi emberekre vetítenénk ki.

Ugyanakkor a bizonyítékok hiánya nem jelenti magának a jelenségnek a hiányát. Az, hogy a régészeti leletek között nincsenek az azonos neműek közötti szexre utaló jelek, nem bizonyítja, hogy az nem is létezett. A régészet általában ritkán rögzít nem reproduktív gyakorlatokat, mert ezek szinte semmilyen specifikus anyagi nyomot nem hagynak. A leletek hiányából nem lehet a viselkedés hiányára következtetni.

A neandervölgyiek esetében csak közvetett érvelés lehetséges. Felhasználható a viselkedés általános evolúciós elmélete, a különböző főemlősök viselkedésével való összehasonlítás, valamint a paleopopulációk ökológiájára és társadalmi szerveződésére vonatkozó adatok. Ezek az érvelési vonalak nem adnak megerősítést, de lehetővé teszik, hogy a neandervölgyieknél az azonos neműek közötti aktivitást valószínűnek tartsuk, és megvitassuk azt a főemlősök viselkedési variabilitásának kontextusában.

A neandervölgyiek azonos neműek közötti aktivitásának közvetett alapjai

A különböző területekről származó közvetett adatok arra utalnak, hogy az azonos neműek közötti szexuális viselkedés létezhetett a neandervölgyieknél.

Az első alap a neandervölgyiek filogenetikai közelsége a modern emberekhez és más főemlősök, különösen a bonobók megfigyelése. A bonobóknál és néhány más majomfajnál az azonos neműek közötti kapcsolatok a társadalmi élet mindennapos részét képezik. Ezek csökkenthetik az agressziót, erősíthetik a bizalmat a csoporton belül, szövetségeket hozhatnak létre, és afféle „társadalmi kenőanyagként” szolgálhatnak, azaz fenntarthatják a stabil baráti kapcsolatokat. A fiatal egyedek gyakran használják ezeket a kapcsolatokat az udvarlás és a társas interakciók gyakorlásának formájaként.

A második alap a Homo sapiensre vonatkozó adatok. Az azonos neműek közötti kapcsolatok és szexuális gyakorlatok minden ismert kultúrában megtalálhatók. Ez arra utalhat, hogy az emberi szexualitás variabilitásának mély evolúciós gyökerei vannak, és valószínűleg jóval a modern faj megjelenése előtt alakult ki, különösen mivel az embereknek és a neandervölgyieknek közös ősük volt.

A harmadik alap a neandervölgyiek társadalmi életéhez kapcsolódik. Kis csoportokban éltek, és a túlélés az együttműködéstől és a belső konfliktusok csökkentésének képességétől függött. Ilyen körülmények között az a viselkedés, amely erősítette a kötelékeket és csökkentette a feszültséget, még reproduktív eredmény nélkül is adaptív lehetett.

A szexuális és párkapcsolati viselkedést valószínűleg külső tényezők is befolyásolták: az erőforrások szezonális ingadozásai, a férfiak és nők arányának változásai a csoportban, a partnerek elvesztése, vagy a tagok cseréje a csoportok között. Ilyen körülmények között megnőhetett a szexuális viselkedés rugalmassága, a nem reproduktív kapcsolatok pedig a társadalmi stabilitás fenntartásának egyik eszközévé válhattak.

Bizonyítékok nincsenek, de a primatológiai, antropológiai és evolúciós pszichológiai adatok kombinációja arra utal, hogy az azonos neműek közötti interakció természetes része lehetett a neandervölgyiek összetett társadalmi életének.

A homoszexualitás lehetséges formái a neandervölgyieknél

A nőstényeknél feltételezhetőek a GG típusú, nőstény-nőstény kapcsolatok. A primatológiában a GG – az angol genital–genital (nemi szerv – nemi szerv) kifejezésből – a nemi szervek dörzsölését jelenti, ami jól ismert a bonobóknál. A neandervölgyi nőstényeknél az ilyen kapcsolatok erősíthették a horizontális kooperációt, azaz az egyenlő státuszú nőstények közötti támogatást, segíthettek a kölykök közös gondozásában, és módszerként szolgálhattak a hímek agressziójával szembeni összefogásban.

A hímeknél az azonos neműek közötti kapcsolatok kevésbé lehettek intenzívek, és mint egyfajta „kibékülési rituálék” jelenhettek meg olyan feszült helyzetek után, mint a vadászat, a sérülések vagy a státusz körüli konfliktusok. A főemlősök csoportjaiban az ilyen rövid, szexualizált cselekvések néha a „társadalmi kenőanyag” szerepét töltik be: csökkentik az agressziót, helyreállítják a bizalmat, és csökkentik a további eszkaláció kockázatát.

A serdülőknél az azonos neműek közötti interakciók funkcionálhattak az udvarlás és a közösülés elemeinek biztonságos „gyakorlásaként”. Az ehhez kapcsolódó jelzések, testhelyzetek és szabályok elsajátítása az azonos nemű próbahelyzetekben potenciálisan növelhette a fiatal egyedek esélyeit a későbbi, sikeresebb különnemű kapcsolatokra.

Az ellenkező nemű partnerek helyi hiánya esetén azonos nemű társadalmi szövetségek is kialakulhattak. Itt a „szövetség” tartós kapcsolatot és kölcsönös támogatást jelent, de nem feltétlenül folyamatos szexuális viselkedést. Az ilyen kötelékek nem zárták ki, hogy a fogantatás érdekében az egyedek páron kívüli, különnemű párzásokban vegyenek részt, azaz a szövetségükön kívül keressenek partnereket, amikor ez lehetséges és szükséges volt.

Mindezek a forgatókönyvek heurisztikus jellegűek. Ezek olyan munkahipotézisek, amelyeket más főemlősök viselkedésének analógiájára, és a társadalmi szerveződés általános elveinek figyelembevételével alkottak meg.

Kapcsolatok emberek és neandervölgyiek között: csókok, kórokozók, hibridek

A neandervölgyiek és a korai emberek közötti kapcsolatok valószínűleg szorosabbak és sokrétűbbek voltak, mint ahogy azt korábban feltételezték. Számos alkalommal kereszteződtek egymással. Ez azt jelenti, hogy a két faj képviselői nemcsak találkoztak és kapcsolatba léptek, hanem utódaik is születtek, amelyek képesek voltak a további szaporodásra. Ezek az adatok biológiai kompatibilitásra és a csoportok közötti határok társadalmi átjárhatóságára utalnak. Más szóval, a neandervölgyiek és az emberek nem tekintették egymást teljesen „idegennek”.

A neandervölgyieknél kimutatták a Methanobrevibacter oralis nevű baktérium ősi változatait, amely a modern embereknél is megtalálható. Ezeknek a mikroorganizmus-törzseknek az egyezése a neandervölgyiek és az emberek genetikai adataiban arra utal, hogy a mikroflóra cseréje közvetlenül – közös étkezés, nyálcsere és valószínűleg csókolózás útján – történt.

Egyes kórokozók, különösen a 16-os típusú humán papillomavírus (HPV) vonalainak eloszlása szintén egybevág az ősi fajok közötti kapcsolatok hipotézisével. Ennek a vírusnak a különböző változatainak egyezése a neandervölgyieknél és az embereknél azt feltételezi, hogy a nemi úton terjedő fertőzések átterjedhettek egyik fajról a másikra. Mivel a neandervölgyi populációk kicsik voltak, egy új kórokozó bekerülése potenciálisan súlyos következményekkel járhatott számukra.

Nincs bizonyíték az azonos neműek közötti kapcsolatokra a neandervölgyiek és a korai emberek között, de ezt a lehetőséget nem lehet teljesen kizárni. Ismert, hogy a fajok közötti szexuális kapcsolatok hibridek születéséhez vezettek. Következésképpen a társadalmi és testi interakciók spektruma széles lehetett – a konfliktusos (beleértve a nemi erőszakot is, amely ismert a neandervölgyiek körében) és a barátságos interakciók között.

Valószínűleg mindkét csoporton belül a szexuális viselkedés nemcsak reproduktív, hanem társadalmi funkciókat is betöltött: szövetségeket erősített, feszültséget oldott, bizalmat demonstrált, vagy konfliktusok utáni kibékülésként szolgált. Ha a viselkedés ezen formái léteztek a neandervölgyieknél és a Homo sapiensnél külön-külön, akkor a hosszan tartó együttélés, a közös táborhelyek vagy az ideiglenes szövetségek körülményei között a két faj képviselői között is előfordulhattak azonos nemű kapcsolatok.

***

Ha összevetjük a régészeti, oszteológiai, paleogenomikai és primatológiai adatokat, meglehetősen egységes kép rajzolódik ki. A neandervölgyiek valószínűleg fejlett társadalmi életet éltek, együttműködtek a gyermeknevelésben, és stabil párkapcsolatokat alakítottak ki. Párkapcsolati rendszereik ugyanakkor változatosak lehettek, és az adott körülményektől függtek.

Egy ilyen rugalmas társadalmi szerveződés keretein belül létezhettek az azonos neműek közötti szexuális aktivitás formái is. Ezt azonban modern értelemben „szexuális irányultságnak” nevezni helytelen. Az irányultság stabil személyes identitást és tudatos társadalmi szerepeket feltételez, egy kihalt faj esetében pedig nem tudjuk sem megerősíteni, sem ellenőrizni e kategóriák meglétét.