Travesti vitéz: orosz bilina Mihajlo Potyikról, aki női ruhába öltözik

Az orosz bilinákban van egy ritka történet a vitéz (bogatir) Mihajlo Potyikról, aki kétszer is női ruhába öltözik. Miért teszi ezt? És hogyan működik ez a motívum az eposzon belül? Ebben a szövegben röviden elemezzük a bilina cselekményét, de részletesen is kitérünk arra a két epizódra, ahol az álöltözést kétszer használják: az ellenség legyőzésére és a vitéz életének megmentésére.

Kicsoda Mihajlo Potyik vitéz?

Mihajlo Potyik egy fiatal orosz vitéz. A bilinákban jóképű, erős, bátor, sárga fürtös harcosként írják le. Gonosz lényekkel – kígyókkal és szörnyetegekkel – harcol, akik a sötétség erőit személyesítik meg.

Potyik Vlagyimir fejedelem kijevi vitézeinek körébe tartozik, Ilja Muromec és Dobrinya Nyikitics oldalán tevékenykedik. Ugyanakkor a bilina korcsoportok szerint is megkülönbözteti őket: Ilját öregnek, Dobrinyát fiatalnak, Potyikot pedig kedvesen „lelkemnek” nevezi.

A hős neve az egyik feltevés szerint a „potka” szóhoz köthető, ami „madarat” jelentett. Innen ered a kapcsolat azokkal az ősi elképzelésekkel, miszerint a madarak közvetítők a világok között.

A Mihajlo Potyikról szóló bilina az Onyega-tó északi és keleti partvidékén volt elterjedt. A Pudoga folyónál hét mesemondótól (szkazityeltől) jegyezték fel. Ezek a szövegek összetett felépítésükkel és jól megőrzött cselekménybeli részleteikkel tűnnek ki.

A Potyikról szóló történet az orosz eposz egyik legbonyolultabb és legrétegzettebb darabja. Ennek alapjában a kutatók azt az ősi mítoszt látják, amely egy ember és egy másvilági lény házasságáról szól. A hős kedvese, Marja Fehér Hattyú (Marja Lebegy Belaja) a madár és a kígyó jegyeit egyesíti magában.

A bilina cselekménye

Vlagyimir fejedelem lakomát rendez, és három vitézének feladatokat oszt ki. Ilja Muromecnek a Szaracén-hegyekhez kell lovagolnia, és megküzdenie az ellenséggel. Dobrinya Nyikiticsnek át kell úsznia a Kék-tengert, és új földeket kell meghódítania. Mihajlo Potyiknak azt a feladatot adják, hogy szedjen adót a Podóliában élő Lihogyej cártól.

Útközben Potyik felállít egy fehér sátrat aranytetővel a nyílt mezőn. Lihogyej cár lánya, Marja Podolenka észreveszi, és éjszaka elmegy a vitézhez. Potyik lova emberi hangon kezd beszélni, és felébreszti gazdáját. Mihajlo meglátja a lányt, beleszeret, ő pedig arra kéri, hogy vigye magával Kijevbe, kereszteltesse meg és vegye feleségül. A vitéz beleegyezik.

Kijevben megkeresztelik, és a Nasztaszja Fehér Hattyú nevet adják neki. Az esküvő után a házasok fogadalmat tesznek: ha az egyik meghal, a másik melléfekszik a sírba.

Később Vlagyimir újra lakomát rendez. A vitézek hőstetteikkel dicsekednek. Potyik elmondja, hogy beszedte az adót Lihogyej cártól, és feleségül vette a lányát. Ezt követően a fejedelem elküldi őt a Kék-tengeren túl élő Nalet cárhoz adóért.

Amikor Potyik odaér, a cár palotájába berepül egy galamb, és hírt hoz Nasztaszja haláláról. Mihajlo azonnal visszatér Kijevbe, meggyőződik róla, hogy a felesége meghalt, és egy kétszemélyes tölgyfakoporsót csináltat. A fogadalmat betartva a nő teste mellé fekszik.

Három hónapig fekszik Potyik a koporsóban a föld alatt. Aztán odaúszik egy kígyó, hogy igyon Nasztaszja véréből. Mihajlo fogóval elkapja, és arra kényszeríti, hogy hozzon élő vizet. Zálogként elveszi a kígyó kicsinyét, és megöli. A megijedt kígyó elhozza a vizet. Potyik ezután előbb a kígyókölyköt, majd a feleségét kelti életre. A házasok kijönnek a sírból.

A csodálatos feltámadás és Nasztaszja szépségének híre gyorsan terjed. Negyven cár és király akarja feleségül venni. Követeket küldenek Kijevbe, és követelik Vlagyimir fejedelemtől, hogy adja át nekik Nasztaszját, azzal fenyegetőzve, hogy ellenkező esetben elpusztítják a várost.

Vlagyimir megkéri Potyikot, hogy Rusz megmentése érdekében engedjen, de ő visszautasítja, és női ruhát ölt:

A hős álruhában bejut az ellenség táborába, és próbatételt ajánl. Kilő egy nyilat, és megígéri, hogy feleségül megy ahhoz, aki megtalálja. Amíg a cárok a nyíl keresésére indulnak, Potyik fegyvert ragad és megöli őket.

De a szerencse ismét balszerencsére fordul. Vahramej cár elrabolja Nasztaszját, és Volhíniába viszi. Potyik üldözőbe veszi, de Nasztaszja már Vahramejt szereti, és becsapja a férjét. „Felejtő” borral itatja meg. Mihajlo mély álomba merül, és kővé változik.

Három év telik el. Ilja Muromec és Dobrinya Nyikitics elindulnak megkeresni eltűnt társukat. Útközben találkoznak egy öregemberrel, aki megmutatja nekik az elvarázsolt követ. A vitézek nem bírják elmozdítani, de az öreg egyedül felemeli, és Potyik életre kel. Ezt követően az öreg eltűnik. A hősök rájönnek, hogy Szent Miklós segített nekik.

Magához térve Potyik megtudja, hogy Nasztaszja Vahramejjel él, és ismét Volhíniába lovagol. Ott a nő újra becsapja: ismét felejtő bort ad neki, majd megparancsolja, hogy szegezzék a férjét a falhoz.

Mihajlót Vahramej lánya, Marja menti meg. Megsajnálja, meggyógyítja és segít neki megszökni. Hogy kijusson a városból, Potyik ismét női ruhát ölt:

A városfalon kívül újra felölti páncélját, hadba indul Vahramej ellen, és beveszi a várost. A harcban Potyik megöli a cárt, Nasztaszját pedig kivégezteti: megparancsolja, hogy kössék hét lóhoz, és tépjék szét. Ezután feleségül veszi Marja Vahramejevnát, és annak az országnak a cárja lesz.

Hogyan működik az álöltözés motívuma?

A második epizódban az álruha funkciója egyértelmű. A hős a női ruhát álcaként használja, hogy észrevétlenül elhagyja a várost, kijusson a falakon túlra, újra felfegyverkezzen, és visszatérjen a nyílt cselekvéshez.

Az első epizódban a motívum bonyolultabb. Potyik a negyven cár és király lemészárlása előtt öltözik át, bár a bilina világának logikája szerint nincs szüksége ilyen trükkre: ereje elegendő lenne egy nyílt összecsapáshoz is. Ezért ez az epizód nem pusztán gyakorlati lépésként hat, hanem különleges cselekményelemként, amelynek jelentése a bilinán belül nem merül ki a hadicselből.

A cselekmény mitológiai rétege

A kutatók a Potyikról szóló bilinát nagyon ősi hiedelmekhez kötik, beleértve a temetési rítusokat és a „menyasszony megszerzésének” motívumát a másvilágról.

A központi alak itt Marja Fehér Hattyú. Egyesíti magában a madár és a kígyó jegyeit. Ezért párhuzamba állítják a kígyólábú istennőkkel, akiket az iráni és szkíta-szarmata mítoszokból ismerünk. Ilyen istennőkről Hérodotosz is írt: elbeszélése szerint a szkíták Héraklész fiától és egy kígyóistennőtől származtatták magukat, aki becsalogatta a hőst egy barlangba.

A bilinában a minta hasonló. Maga Marja törekszik a Potyikkal való házasságra, és ő hívja, hogy feküdjön vele a földbe. A hős alászállása a sírba itt nem egyszerű halálként, hanem próbatételként értelmezendő. Potyik ételt és fegyvert visz magával, mert tudja, hogy veszély leselkedik rá. Az alvilágban legyőzi a kígyót, élő vizet szerez, feléleszti Marját, majd visszatér.

Hogyan magyarázzák a kutatók a bilinát?

Az egyik folklorisztikai értelmezés ebben a cselekményben a régi matriarchális világ és az új, férfiközpontú, hősies elv közötti harc tükröződését látja. Ebben az olvasatban Potyik azt a szláv világot személyesíti meg, amely kilép a nomád szkíta-szarmata hagyományok hatása alól, és saját kultúrát teremt. Ekkor Potyik és Marja szövetsége két világ – a szláv és a sztyeppei – összecsapásának formájaként jelenik meg, a hős győzelme pedig egy új embertípus születését jelzi: a harcosét és védelmezőét, aki már nem rabja a mágikus hatalomnak.

Ugyanakkor Potyik alakjának belső felépítése ellentmondásos. A bilina első részében éleslátó, határozott és önállóan cselekszik. Nem követi Vlagyimir és a kijevi vitézek tanácsait, maga száll le a sírba halott feleségéhez, előre látja a kígyóval való találkozást, és tudja, hogyan szerezzen élő vizet. A második részben ugyanez a hős hiszékennyé válik és elveszti az óvatosságát. Csapdába esik, és csak mások segítségével marad életben.

Borisz Putilov ezt a „hős éleslátásának és vakságának” ellentétével magyarázta. Ez a fajta szembenállás általában is jellemző az orosz eposzra. Lehetséges egy másik magyarázat is: a bilina fokozatosan alakult ki, és részei sokáig különálló énekekként léteztek — az egyik az alvilágról, a másik a hős visszatéréséről szólt.

A folklorisztika axiológiai megközelítése szempontjából ez a cselekmény úgy olvasható, mint egy szenvedély története, amely elvakítja a hőst, vétekhez, majd büntetéshez, végül pedig bűnbánathoz vezeti. Ebben az értelmezésben Potyik útja a spirituális megtisztulás útjává válik.

A kutatók már régen felfigyeltek a Potyik-bilinák meseszerű jellegére is. Számos egyezésre mutattak rá szinte az összes európai ország népmeséivel. Összességében ez a ciklus közelebb áll a nyugat-európai mesei hagyományhoz, mint az ázsiaihoz. Emellett azonban a Geszer kánról szóló mongol eposz egyes epizódjaival is mutat hasonlóságokat.