Igaz-e, hogy a svédek régen a homoszexualitásra hivatkozva mentek betegszabadságra tiltakozásképpen vagy azért, hogy lógjanak a munkából?
És mi történt valójában.
1979-ig Svédországban a homoszexualitás hivatalosan elmebetegségnek számított, bár már 1944-ben legalizálták. Ehhez kapcsolódik egy makacs internetes mítosz, amely a 2010-es évek elején terjedt el széles körben. Számos publikációban azt állították, hogy a svédek állítólag tömegesen mentek betegszabadságra azzal az indokkal, hogy „melegnek/leszbikusnak érzik magukat” – akár tiltakozásképpen, akár egyszerűen csak azért, hogy ne kelljen bemenniük dolgozni.
Ez a verzió nagyrészt a Svédországgal kapcsolatos sztereotípiák miatt tűnik hihetőnek. Az országot gyakran a fejlett szociális védőhálóval és a szexualitáshoz való viszonylag liberális hozzáállással hozzák összefüggésbe. Ezért egy olyan történet, amelyben a politikai tiltakozás és a fizetett munkahelyi hiányzás ötvöződik, sokak számára „tipikusan svédnek” tűnik.
Ezeket az állításokat az Outward című angol nyelvű kiadvány próbálta ellenőrizni. Svéd újságírókhoz és aktivistákhoz fordultak. A részletek pontosításában archív anyagok és a Svéd LMBTQ Jogok Szövetségének (RFSL) adatai segítettek.
Mi történt a valóságban
1979-ben az RFSL nagyszabású akciót szervezett annak érdekében, hogy elérje a homoszexualitás törlését az elmebetegségek listájáról. A tiltakozás során az aktivisták elfoglalták az Országos Egészségügyi és Népjóléti Hivatal (Socialstyrelsen) – az orvosi osztályozásért felelős szerv – épületét.
Az akciót több napig, esetleg egy hétig is folytatni akarták. A résztvevőknek valahogy meg kellett magyarázniuk a munkahelyi hiányzásukat. A legtöbben nem akarták felfedni a szexuális irányultságukat, de néhányan más utat választottak: betegszabadságért (táppénzért) folyamodtak, és okként kifejezetten a homoszexualitást jelölték meg.
A legismertebb eset egy nőhöz fűződik, akinek valóban sikerült táppénzt kapnia ezen az alapon. Azonban az ilyen esetek ritkák voltak, és nem tartoztak az akció hivatalos tervéhez.
- augusztus 29-én az Országos Hivatal új vezetője beleegyezett az osztályozás felülvizsgálatába. Ugyanezen év október 19-én a homoszexualitást törölték az elmebetegségek jegyzékéből.
Az internetes verzió fő tévedése abban áll, hogy a betegszabadság (táppénz) igénylését a tiltakozás fő formájaként állítja be. A valóságban ez csupán egy gyakorlati megoldás volt egyes résztvevők számára, akik benne akartak maradni az akcióban, és nem akarták elveszíteni a munkájukat vagy a jövedelmüket. Az RFSL hangsúlyozza, hogy az ilyen esetek elszigeteltek voltak, és nem alkották a tiltakozás lényegét.
A tömeges „szabadságolásokról” szóló történet a „melegnek érzem magam” jelszó alatt – mítosz. De ez a mítosz nem a semmiből nőtt ki: egyedi valós eseteken alapul.
