Rakronnaret (Kraisorn) sziámi meleg herceg kivégzése: hatalom és árulás vádja

1848-ban III. Ráma, Sziám királya halálra ítélte barátját, Rakronnaret herceget, aki Kraisorn néven is ismert volt. A herceget, aki nyíltan férfiakkal folytatott viszonyt, hazaárulással vádolták. A kivégzést a magas rangú személyeknél hagyományos módon hajtották végre: egy bársonyzsákba tették, és szantálfa bunkókkal verték halálra.

Az udvari befolyását tekintve a herceg csak a király mögött állt. Hírnevét beárnyékolták a korrupciós vádak, valamint a tulajdonában lévő férfi színtársulat tagjaival folytatott számos kapcsolata. Ugyanakkor Rakronnaret nem titkolta a színészekhez fűződő viszonyát.

A történet fő kérdése az, hogy pontosan miért végezték ki. Nem világos, hogy volt-e összefüggés a szexuális élete és a politikai árulás vádja között. Az sem egyértelmű, hogy a kivégzés mindkét körülményre egyszerre vonatkozott-e, vagy csak az árulás gyanújára.

Származása és korai évei

Rakronnaret herceg 1791. december 26-án született. Ő volt I. Ráma király 33. gyermeke, aki Kaeo Noi királyi feleségtől (ágyastól) született. Kiskorától kezdve érdeklődött a buddhizmus iránt, rajongott a jóslásért, és barátságot kötött a trónörökössel, a későbbi III. Rámával.

Felnőttként Rakronnaret számos kulcsfontosságú pozíciót töltött be III. Ráma udvarában. Ő vezette a buddhista szerzetességgel és a palotával kapcsolatos minisztériumokat, valamint az ország déli régióit ellenőrző hivatalt. Emellett a herceg legfelsőbb bírói feladatokat is ellátott az e hivatalokhoz tartozó ügyekben.

Ez a pozíció megerősítette befolyását, növelte vagyonát és kibővítette kapcsolatrendszerét. Az 1840-es évekre hatalma olyan szembetűnővé vált, hogy az udvaroncok egy részében gyanakvást ébresztett.

A helyzet akkor éleződött ki véglegesen, amikor pletykák terjedtek el arról, hogy esetleg titkos társaságokkal szövetkezik, és puccsot készít elő a király ellen. Ezt követően III. Ráma, régi barátja és pártfogója részéről a hozzáállás érezhetően elhidegült.

Hogyan kezdődött a vizsgálat

A vizsgálat kiváltó oka két olyan ember közötti konfliktus volt, akik Rakronnarettől függtek. Egyikük lopással vádolta meg a másikuk fiát. A vád hamis volt, de a vádló arra számított, hogy a börtönbüntetés megfosztja a fiatalembert attól a jogától, hogy megörökölje apja hivatalát. Az idős férfi megüresedő helyét akkor maga a vádló foglalhatta volna el.

Vagyonát felhasználva megvesztegette a bírákat és a herceghez közel álló, annak pártfogása alatt álló színtársulat tagjait. Ez lehetővé tette a kívánt bírósági döntés elérését. A személyesen Rakronnarethez intézett fellebbezés nem hozott eredményt: a herceg helybenhagyta az ítéletet.

Ezután a fiatalember apja panaszt tett III. Ráma királynál. A kapott információk felháborították a királyt, és elrendelte a vizsgálat megindítását. Az ellenőrzés hamar kimutatta, hogy Rakronnaret valóban egy igazságtalan döntést hagyott jóvá. III. Ráma ezt árulásként értékelte, elrendelte a vizsgálat kiterjesztését és a herceg egyéb tevékenységeinek ellenőrzését.

Az eredmények váratlanul érték az udvart. Kiderült, hogy a herceg nemcsak maga fogadott el kenőpénzt a bírósági döntésekért, hanem megengedte színtársulata tagjainak is, hogy pénzt fogadjanak el a peres eljárás mindkét felétől. A döntések annak javára születtek, aki többet fizetett.

A herceg színtársulata és annak szerepe

A színtársulat különleges helyet foglalt el Rakronnaret herceg életében. A színészek részt vettek a monarchikus rituálék újrajátszásában. A társulattal együtt a herceg a királyt és feleségeit utánozta: lemásolta modorukat, és fényűző ruhákat öltött magára.

A színészek rubin színű selymet és gyémántgyűrűket viseltek, utánozva a királyi hitveseket. A társulatba arisztokratákat és közembereket egyaránt bevontak; a visszautasítás büntetést vonhatott maga után. Kulap, egy autodidakta sziámi történész leír egy jelenetet, amelyben a herceg egy oroszlán alakú, díszített trónon ül, míg a királyi hitveseknek öltözött színészek felsorakoznak előtte, és hódolattal leborulnak. Ebben a „kíséretben” nem voltak nők: minden szerepet fiatal férfiak játszottak.

Kulap szerint idővel a herceg és környezetének viselkedése egyre provokatívabbá vált. A herceg megszűnt a feleségeivel és gyermekeivel élni, és inkább a színészek lakosztályaiban töltötte az éjszakákat.

A színészek között különleges helyet foglalt el Ai Khunthong, aki a népszerű jávai meséből ismert hős, Inao szerepét játszotta. Egy másik favorit Ai Em volt, aki Budsaba hercegnőt, Inao szerelmét alakította. A herceg érdeklődése kiterjedt a férfiszerepeket játszókra és azokra is, akik nőket alakítottak.

Kihallgatások és beismerések

A király elrendelte a színészek kihallgatását. A hivatalos verzió szerint arról számoltak be, hogy a herceggel közösen kölcsönös maszturbációt folytattak, de kerülték a behatolást. Kulap azonban azt írta, hogy a színészek beismerték: Rakronnaret herceg szeretői (pen sawat) voltak.

A hivatalos jegyzőkönyveket a következőképpen egészítette ki: „a színészek megerősítették, hogy mindegyikük a herceg szeretőjének státuszában volt”. Ugyanakkor Kulap pontosította, hogy a „szeretők” alatt olyan férfiakat kell érteni, akik a királyi hitvesekhez hasonló pozíciót töltöttek be. Az ő verziója szerint a herceg és a színészek közötti kapcsolat nemcsak kölcsönös maszturbációt, hanem anális szexet (len sawat) is magában foglalt.

Mindkét verzióban a király első kérdése a beszélgetés során nem a hazaárulásra és nem a korrupcióra, hanem a herceg szexuális viselkedésére vonatkozott. Ezt kérdezte: „Te egy magas rangú úr vagy. Úgy gondolod, hogy illik így viselkedni [anális szexet játszani (len sawat)]?” Majd a király hozzátette: „Másodszor, te magas tisztséget töltesz be. Miért gyűjtesz magad köré ennyi tisztviselőt? Lázadást akarsz szítani?”

Rakronnaret azt válaszolta, hogy magánélete nem áll kapcsolatban hivatali kötelességeivel. Elmondása szerint a férfiakhoz fűződő viszonya nem sértett törvényt. A kíséret toborzását a III. Ráma halála utáni időszakra való felkészüléssel magyarázta. A herceg egyúttal értésre adta, hogy a jövőben nem akar alárendelődni senkinek, és gyakorlatilag kijelentette, hogy nem áll szándékában a következő uralkodót, Mongkut herceget szolgálni, akit valószínű utódnak tartottak.

Ezenkívül a herceg megnevezte saját potenciális örökösét. Ez véglegesen meggyőzte III. Rámát arról, hogy a hatalmát fenyegető veszélyről van szó. A többi herceggel és miniszterrel folytatott tanácskozás megerősítette ezeket az aggodalmakat: egyhangúlag a halálos ítéletet javasolták mint egyetlen lehetséges megoldást.

Az ítélet és a kivégzés

Rakronnaret herceget több vádpontban is bűnösnek találták. A királyi család tagjainak fenntartására szánt alapokból, valamint a templomoknak szánt adományokból történő hűtlen kezelést (sikkasztást) rótták a terhére. Emellett azzal is megvádolták, hogy kenőpénzt zsarolt ki a bírósági eljárások résztvevőitől és azoktól, akik nemesi tisztségekre pályáztak.

A király elítélte a herceget arroganciájáért és hálátlanságáért, árulónak nevezve őt, akiben a legnehezebb pillanatokban is megbízott. III. Ráma sajnálatát fejezte ki, hogy az ilyen viselkedés következményeire vonatkozó korábbi figyelmeztetéseket a herceg figyelmen kívül hagyta. Többször is rámutatott a hercegnek, hogy a feleségeivel való együttélés megtagadása árt a hírnevének. Ezek a nők rendszeresen eljöttek a Nagy Palotába, és nyíltan panaszkodtak, hogy a herceg sem róluk, sem a gyermekeikről nem gondoskodik. Elmondásuk szerint „őrülten szerelmes volt a színészeibe”.

III. Ráma ezt a helyzetet a Csing-dinasztia egyik kínai császárának példájához hasonlította, aki az opera iránti szeretetéről és mind férfiakkal, mind női prostituáltakkal fenntartott intim kapcsolatairól volt ismert. Ugyanakkor a király hangsúlyozta, hogy tudatosan nem tiltotta meg a hercegnek az ilyen viselkedést, hogy ne alázza meg őt nyilvánosan a család többi tagja előtt.

A krónikák megegyeznek abban, hogy az uralkodó már jóval a nyílt konfliktus előtt tudott a herceg szexuális preferenciáiról és korrupciójáról:

Régen tudtam ezt, és szerettelek volna megállítani, figyelmeztetve téged, hogy az ilyen szégyenletes viselkedés, mint amilyet a pekingi úr mutat, elfogadhatatlan. Meg akartam mondani neked, hogy már mindenki tudja. Szerettelek volna óva inteni attól, hogy ezt tedd. Ez nem erényes és nem kifinomult. Azonban ha megtettem volna, attól tartottam, hogy a figyelmeztetésem kiszivárog, és megszégyenít téged a rokonaid és barátaid előtt. Ráadásul azzal vádoltál volna meg, hogy szándékosan megalázlak a szeretteid előtt.

— III. Ráma király Rakronnaret herceg viselkedéséről

A király elismerte, hogy sokáig nem tett intézkedéseket. A beszédét azonban a herceg kemény elítélésével zárta saját belső kíséretének létrehozása és a trón iránti egyértelmű igénye miatt. Hangsúlyozta, hogy az ilyen viselkedést, szavai szerint, „egyetlen ember, de még egy állat sem fogadná el”.

Válaszul a herceg ismét ragaszkodott ahhoz, hogy magánélete nem akadályozta hivatali kötelességeinek ellátását. A király elutasította ezt a magyarázatot, és kijelentette, hogy Rakronnaret viselkedése nemcsak rá, hanem az egész királyi családra, valamint a kormányzásra is árnyékot vet.

Ezt követően az uralkodó megfosztotta a herceget minden rangjától, és halálra ítélte. A kivégzés idején Rakronnaret 56 éves volt.

1848. december 13-án az ítéletet a bangkoki Pathum Kongkha (vagy Wat Sampheng) templomban hajtották végre. A királyi család tagjai számára hagyományos kivégzési módnak megfelelően a herceget egy bársonyzsákba tették, és szantálfából készült bunkókkal halálra verték. Ő lett a királyi család utolsó tagja, akit ezzel a módszerrel végeztek ki. Kulap hozzáteszi, hogy a kivégzés előtt a herceget 90-szer megkorbácsolták.

A herceg három cinkosát is kivégezték: egy bírót, annak helyettesét és a királyi palotaszolgálat egy tisztviselőjét. Őket lefejezték.

Ki és hogyan írta át Rakronnaret történetét

Rakronnaret ügyének elemzésekor fontos figyelembe venni a cenzúra lehetséges hatását a ránk maradt forrásokra. Ennek az epizódnak a leírása négy dokumentumban szerepel, de csak hármat publikáltak. A legteljesebb jelentést soha nem adták ki. Ezt a vizsgálatot vezető tisztviselő fia állította össze. Chulalongkorn (V. Ráma) király parancsára, aki 1868 és 1910 között uralkodott, elkészítette a Chakri-dinasztia első négy uralkodásának krónikáját. A harmadik, III. Ráma uralkodásával foglalkozó rész azonban csak 1934-ben – több mint 60 évvel később – jelent meg. Ezt a késedelmet azzal a félelemmel magyarázták, hogy megbántanák Rakronnaret herceg még élő rokonait.

A királyi család törekedett a dinasztia hírnevének megvédésére. Ezért feltételezhető, hogy az eredeti kézirat és annak publikált verziója eltér egymástól. Hogy ezek a módosítások milyen mértékűek voltak, azt nem lehet megállapítani: az eredeti példány továbbra is hozzáférhetetlen.

A harmadik forrás egy külfölditől származott. 1869-ben Samuel Smith amerikai misszionárius publikált egy cikket, amelyben a herceg kiemelkedő ismereteiről írt a buddhista, brahmanikus és csillagászati hagyományokban. Ugyanakkor azt állította, hogy Rakronnaret a pozícióját személyes hatalmának megerősítésére és vagyonának növelésére használta. A herceg szexuális kapcsolatairól Smith nem írt – valószínűleg információhiány vagy tudatos elhallgatás miatt.

A negyedik forrás 1900-ban jelent meg a „Sayam Praphet” című kiadványban. Ez az ügynek K. S. R. Kulap újságíró által készített verziója volt. Az ő szövege hosszabbnak és tartalmasabbnak bizonyult a hivatalos verziónál. Kulap valószínűleg hozzáférhetett az eredeti kézirathoz.

Kulap Krichananon (1834–1921) olyan oktatásban részesült, amely vetekedett a magas rangú hercegek felkészültségével. Közemberi származása és felkapaszkodott hírneve azonban nem tette lehetővé számára, hogy bekerüljön az udvari körökbe. Ugyanakkor az elitre jellemző életmódot folytatott: 12 felesége és 16 gyermeke volt.

A történelem iránti érdeklődése arra ösztönözte Kulapot, hogy vitassa a királyi család monopóliumát Sziám múltjának értelmezésében. 1897-ben alapította meg a „Sayam Praphet” kiadványt, ahol saját kutatásait publikálta. Esszéi vitákat váltottak ki, különösen a királyi elit képviselői körében. Kulap azonban gyakran foglalt bele szövegeibe spekulációkat és interpretációkat anélkül, hogy elkülönítette volna azokat a hivatalos információktól.

A királyi kéziratokhoz való hozzáférést vélhetően véletlenül szerezte meg. V. Ráma új palotájának építése során a szövegeket ideiglenesen az egyik herceg rezidenciáján tárolták. Bodin herceg korlátozott hozzáférést engedélyezett Kulapnak a könyvtárhoz, azzal a feltétellel, hogy a könyveket nem szabad lemásolni. Kulap azonban rávette, hogy éjszakánként kikölcsönözhessen egy-egy könyvet, azzal a kötelezettséggel, hogy reggel visszaszolgáltatja. Ezután asszisztenseket fogadott fel, akik éjszaka lemásolták a szövegeket. Egy év alatt jelentős anyagot sikerült összegyűjtenie.

Kutatók feltételezik, hogy Kulap tudatosan módosíthatta a kéziratok publikált verzióit, hogy megtévessze a hatóságokat. Valószínűleg azt a benyomást akarta kelteni, hogy más forrásokat használ, és ezzel csökkentse a királyi szövegek lemásolásáért járó büntetés kockázatát.

Hogy Kulap beszámolója Rakronnaret herceg bűneiről mennyiben felel meg az eredetinek, nehéz megállapítani. Az is tisztázatlan, hogy a szöveget milyen mértékben torzították el álcázás céljából. Az ő verziója a kulcsfontosságú pontokban megegyezik a hivatalos beszámolókkal, de a részletekben eltér azoktól.

Viták Rakronnaret ügye körül

Rakronnaret herceg egy olyan ügy szereplőjeként vonult be a történelembe, amelyben politikai ambíciók, korrupció, azonos nemű kapcsolatok és a társadalmi normák megsértése találkoztak. Sorsának kutatói főként a tisztviselő fia által összeállított hivatalos, szerkesztett feljegyzésekre támaszkodnak. Ezek a dokumentumok III. Ráma uralkodását írják le, de elsősorban a kivégzés politikai okaira összpontosítanak. A herceg magánéletét csak érintőlegesen említik, és általában nem kötik közvetlenül a hazaárulás vádjához.

Rakronnaret kivégzését leggyakrabban ambícióival, korrupciójával és „nem helyénvaló viselkedésével” magyarázzák. Ugyanakkor tisztázatlan marad, hogy e körülmények mindegyike önmagában elegendő ok lett volna-e egy ilyen szigorú intézkedésre. Ismert, hogy III. Ráma már régóta tudott a herceg vétségeiről, de nem tett határozott lépéseket.

Rakronnaret arra törekedett, hogy a király örököse legyen. III. Ráma azonban nem nevezett ki utódot, és fenntartotta a bizonytalanságot. Bár konkrét nevet nem mondott ki, szimpátiája láthatóan Mongkut herceg felé hajlott, aki abban az időben szerzetes volt. Az örökösi státusz helyett Rakronnaret magas pozíciót és széles jogköröket kapott. Ezeket személyes érdekeire használta fel: korrupciós ügyekbe keveredett, igazságtalan ítéleteket hozott, és igyekezett megerősíteni a trón iránti igényét.

Amikor a király tudomást szerzett a visszaélések mértékéről, az ügy más jelleget öltött. A korrupció mellett a herceg szemére vetették azt is, hogy elhanyagolta feleségeit és ágyasait, a férfi színészek társaságát részesítve előnyben. A trón iránti igényeivel kombinálva ez az árulás vádjának részévé vált, amely kivégzéssel végződött.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a döntő tényező nem maga a herceg szexuális viselkedése volt, hanem a sziámi társadalom egy fontos normájának megsértése. A családi kötelékek politikai súllyal bírtak, és Rakronnaret elutasítása a feleségeivel való kapcsolattal szemben a fennálló rend elleni kihívásként értelmeződött.

A családi kötelékek mint a legitimitás alapja

Sziámban a családi kapcsolatoknak politikai jelentősége volt. Az uralkodók feleségei és ágyasai nemcsak a házastárs iránti hűséget, hanem annak hatalmát is szimbolizálták, a házasságok pedig megerősítették a kapcsolatokat az elit tagjai között. Ugyanezen szabályok szerint járt el a nemesség is: a befolyásos családok rokonságon és házassági szövetségeken keresztül egyesültek. Az, hogy Rakronnaret letért ettől a normától, aláásta politikai legitimitását.

Pramin Kruathong történész, aki mindhárom forrást elemezte, azt írta, hogy sem a korrupció, sem a herceg férfiakkal folytatott viszonya önmagában nem vezethetett volna halálos ítélethez. A korrupció elterjedt jelenség volt a nemesség körében, Rakronnaret magánélete pedig, bár viták tárgyát képezte, nem számított teljesen kivételesnek. Nyolc gyermeke volt, és a családjával szembeni kötelességét már azelőtt teljesítette, hogy megszakította volna a kapcsolatot a feleségeivel.

A herceg preferenciái nem voltak titkosak sem a király, sem az udvar számára. Azonban az elfogadott kereteket túllépő, demonstratív viselkedése irritációt válthatott ki. Mindazonáltal Pramin úgy véli, hogy a kivégzés kulcsfontosságú oka Rakronnaret politikai ambíciói és hatalomvágya voltak. A herceg támogatókat keresett a nemesség, a királyi család tagjai és a katonaság körében, és ezt komoly fenyegetésként értékelték III. Rámára nézve.

Szexualitás és hazaárulás vádja

Tamara Loos kutató ezzel szemben úgy véli, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni az összefüggést Rakronnaret szexualitása és a hazaárulás vádja között. Nincs bizonyíték arra, hogy preferenciái döntő tényezőt játszottak volna a kivégzésben. Véleménye szerint azonban ez a téma már csak azért is fontos, mert rendszeresen felbukkan mind az elsődleges, mind a másodlagos forrásokban.

Az akkori Sziámban a jogszabályok szigorúan ellenőrizték az elithez tartozó nők szexuális életét, míg a magas státuszú férfiakra kevesebb egyértelmű szabály vonatkozott. Egy nemes férfi hatalma és pozíciója nagyban függött attól a képességétől, hogy házasságra lépjen befolyásos családok lányaival. Rakronnaret megsértette ezt a logikát: eltávolodott feleségeitől és gyermekeitől, és egy férfi „háremet” hozott létre. Ezzel lerombolta azokat a házassági-politikai kötelékeket, amelyeken a pártfogók támogatása nyugodott. A források beszámolói szerint a herceg még a saját gyermekeinek nevét sem tudta mind megjegyezni.

A házassági szövetség nemcsak formális megkötést, hanem folyamatos figyelmet is megkövetelt. Rakronnaret elhanyagolta ezt a kötelezettségét, és társulatának színészeire összpontosított. Kulap azt írja, hogy a herceg színészei kihasználták pozíciójukat, kenőpénzt fogadtak el, és megfenyegették a felpereseket, ha azok nem voltak hajlandók fizetni.

Valahányszor a színészeknek dolguk akadt, egy aranytetős csónakon indultak útnak, amelyet nem kevesebb, mint 25 evezős hajtott… Amikor a vidéki gazdák és parasztok, vagy a kínai kereskedők meglátták ezt a társulatot, úgy féltek tőlük, mint a démonoktól. Azonban ezek a démon-színészek nem állati húst ettek, csakis kenőpénzzel táplálkoztak.

— Kulap Krichananon Rakronnaret herceg társulatáról

Tamara Loos véleménye szerint az árulás vádja nemcsak a politikára, hanem a társadalmi normák lerombolására is vonatkozott. A figyelem és a vagyon újraosztása a művészek javára pazarlásnak és a fennálló rend elleni fenyegetésnek számított.

Abban az időszakban a férfiak bármilyen nemű partnerrel kapcsolatba léphettek, de általában egy meghatározott hierarchia keretein belül: az idősebb és magasabb rangú férfi töltötte be az aktív szerepet, a fiatalabb vagy alacsonyabb státuszú partner pedig a passzívat. Az ilyen kapcsolatok rendszerint a heteroszexuális házasságok mellett léteztek.

Kulap és a hivatalos dokumentumok is idézik a király felhívását a normák betartására: „ne adj okot az embereknek arra, hogy rágalmazzanak, ne hozd szégyenbe a nevedet a királyságban azzal, hogy nem élsz a gyermekeiddel és a feleségeiddel”.

Rakronnaret felrúgta ezt a rendszert. Nyíltan előnyben részesítette a férfiakat, és nem volt hajlandó együtt élni a feleségeivel és gyermekeivel. Egyik szeretője az a színész volt, aki a hősies Inao karakterét – a hagyományos férfi identitás szimbólumát – játszotta.

Ugyanakkor a megbízható források hiánya, beleértve Kulap írásainak kétes státuszát, nem teszi lehetővé egyértelmű következtetés levonását a kivégzés okairól. Ennek ellenére Rakronnaret ügye egyedülálló marad, mint a thaiföldi LMBT-történelem egy korai, és valószínűleg elsőként rögzített epizódja.

Utóirat (P.S.): Rakronnaret herceg rezidenciáját lebontották. Ma az a terület, ahol egykor állt, a Saranrom park részét képezi.

Rakronnaret nemzetsége és leszármazottai

Kraisorn lett a Pheungbun nemzetség (klán) alapítója, amelyet VI. Ráma király idején ismertek el hivatalosan. Sok más nemzetséggel ellentétben a neve nem fűződik az alapító személynevéhez. Kraisornnak több felesége volt, de neveik nem maradtak fenn. 11 gyermeke született. Ismert leszármazottai közé tartozik Chao Phraya Ram Rakhop tábornagy és Phraya Anurittheva vezérőrnagy.